Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

e) Nem vagyoni kár 213. A nem vagyoni kárért való felelősségről a Legfelsőbb Bíróság 16. számú irányelve.1* 214. A nem vagyoni kárpótlás alapjául szolgáló tényeket a munkaügyi bíróságnak széles körű, szükség esetén hivatalból bizonyítással kell tisztáznia [Mt. V. 83. § (5) bek., 16. sz. Irányelv].15 A felperes - aki 1912-ben született - nyugdíjas munkavállalóként állt az alperes alkalmazásában portásként. 1981. május 28-án a felperes üzemi balesetet szenvedett. A gyárkapun egy gépkocsit engedett be, amely előtt a sorompóláncot leengedte. A befelé haladó gépkocsi a láncot hirtelen megrántotta, aminek következtében a felperes láncot tartó jobb keze megsérült. A felperest az Országos Traumatológiai Intézetbe szállították, ahol jobb kezének mutatóujját amputálták. 1981. december 14-ig táppénzes állományban volt. Az üzemi baleset a felperesnél végleges jellegű egészségkárosodást idézett elő, visszatérő kézháti fájdalmai vannak, jobb keze második ujjának elvesztésén túlmenően harmadik ujjának mozgásképessége a baleset következtében 26%-ban csökkent, ezért társadalombiztosítási ellátásként havi 275 forint baleseti járadékot állapítottak meg részére. A felperesnek balesetből eredő dologi kárát és kiadásait a munkáltató megtérítette, nem vagyoni kárigényének teljesítése elől azonban elzárkózott. A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében nem vagyoni kártérítés címén 70 000 forint megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. Előadta, hogy mindennapi életvitele a baleset következtében jelentősen megnehezült, különös tekintettel arra, hogy idősebb korú, egyedül él, ezért a háztartási munkák elvégzésében segítségre nem számíthat. A döntőbizottság elutasító határozata ellen a felperes kereseti kérelmet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a beszerzett orvosszakértői véleményre hivatkozott, amely szerint: orvosilag nem véleményezhető, hogy a baleset következményeképpen a felperes életvitele, társadalmi életben való részvétele, azaz önmaga ellátása, illetőleg a portási munkakör betöltése súlyosan megnehezült volna. Bizonyos nehezítettség fennáll ugyan, ez azonban nem tekinthető orvosilag súlyosnak és súlyos fokú torzító jellegű elváltozásnak sem, különös figyelemmel a felperes életkorára, munkakörére. A munkaügyi bíróság ítélete fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelvének 2. pontja szerint a nem vagyoni kárért való felelősség csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. Annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette-e, általá14 A 16. számú irányelvet időközben hatályon kívül helyezte a Legfelsőbb Bíróság 21. számú irányelve. 15 A 16. számú irányelvet időközben hatályon kívül helyezte a Legfelsőbb Bíróság 21. számú irányelve. 222