Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróságnak a perben elfoglalt azzal az álláspontjával, hogy a felperes igénye nem évült el. Orvosilag is indokolt a felperes részére a Trabant-Hycomat gépkocsi használata, de a felperes a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 6. §-a értelmében a gépkocsi vásárlásával kapcsolatos kiadásait csak olyan mértékben követelheti, amilyen mértékben az a sérelem következményeinek el­hárításához szükséges. A megyei tanács egészségügyi osztálya a felperest csupán rászorultnak, és nem feltétlenül rászorulónak minősítette. A gépkocsit a felperes ho­zátartozói is használhatják, ezért e körülményeket értékelve 60-40%-os kármegosztást tartott indokoltnak. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperesnek a felperes balesetéért fennálló felelőssége a perben nem volt vitás. A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 6. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó olyan költségeit, amelyek a sérelem következményének elhárításához szük­ségesek (pl. az otthoni ápolással járó költségek). Meg kell téríteni továbbá a sérelemmel kapcsolatos egyéb indokolt költségeket. A Trabant-Hycomat gépkocsi használata a felperes esetében a sérelem következ­ményeinek elhárításához szükséges kiadásnak tekintendő, és ennek az igénynek az elbírálásánál a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltak az irányadók. Eszerint a felperesnek a közlekedésben való részvétele, életvitelének meg­nehezülése, az hogy csak speciális gépkocsivezetésre alkalmas, kizárólag az üzemi balesetének következménye. Tehát a gépkocsi használata részére indokolt, és feltét­lenül szükségszerű. A megyei tanács egészségügyi osztálya rászorultnak minősítette a felperest, és nem feltétlenül rászorulónak. Ez a megállapítás azonban kizárólag az igénykielégítési sorrend megállapításánál mérvadó, de nem változtat az alperes felelősségén és annak mértékén. Az alperes a felperes káráért teljes mértékben felel. A másodfokú bíróság törvény­sértően alkalmazott kármegosztást, mert nincs jelentősége, hogy a gépkocsit esetleg a felperes családtagjai is használhatják. (M. törv. I. 10 209/1987. sz., BH 1988/7. szám 250.) bd) A megállapított járadék módosítása a körülmények változása folytán 204. A dolgozó a járadékának felemelését csak az olyan béremelkedésre alapozottan érvényesítheti, amely őt is érintette volna, ha munkaviszonya keretében nem éri üzemi baleset, illetve foglalkozási megbetegedés. (Az MK 124. számú állásfoglalással módo­sított MK 111. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 106. o.) 205. A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 10. §-a (6) bekezdésének a járadékfel­emelést korlátozó rendelkezése a korkedvezményes nyugdíjkorhatárt betöltött dolgozót nem zárja el a felemelés iránti igény érvényesítésétől. (Az MK 124. számú állásfogla­lással módosított MK 117. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 110. o.) 206. A bérfejlesztésre alapított, járadék felemelése iránti igény visszamenőlegesen, a bérfejlesztés megvalósulásának évére is érvényesíthető [17/1975. (VI. 14 ) MT r 232. §, 66/1982. (XII. 4.) MT r. 38. §, 26/1980. (XII. 20.) MÜM r. 9. § a) pont, 10. § (1) bek.]. Az alperesek a felperes bányaüzem dolgozói, illetve volt dolgozói, akiknek a fel­peres üzemi baleset, illetve foglalkozási betegség alapján járadékot folyósít. A jára­dékoknak 1983. évi felülvizsgálata során a felperes megállapította és írásban is kö­216

Next

/
Thumbnails
Contents