Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróságnak a perben elfoglalt azzal az álláspontjával, hogy a felperes igénye nem évült el. Orvosilag is indokolt a felperes részére a Trabant-Hycomat gépkocsi használata, de a felperes a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 6. §-a értelmében a gépkocsi vásárlásával kapcsolatos kiadásait csak olyan mértékben követelheti, amilyen mértékben az a sérelem következményeinek elhárításához szükséges. A megyei tanács egészségügyi osztálya a felperest csupán rászorultnak, és nem feltétlenül rászorulónak minősítette. A gépkocsit a felperes hozátartozói is használhatják, ezért e körülményeket értékelve 60-40%-os kármegosztást tartott indokoltnak. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperesnek a felperes balesetéért fennálló felelőssége a perben nem volt vitás. A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 6. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó olyan költségeit, amelyek a sérelem következményének elhárításához szükségesek (pl. az otthoni ápolással járó költségek). Meg kell téríteni továbbá a sérelemmel kapcsolatos egyéb indokolt költségeket. A Trabant-Hycomat gépkocsi használata a felperes esetében a sérelem következményeinek elhárításához szükséges kiadásnak tekintendő, és ennek az igénynek az elbírálásánál a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltak az irányadók. Eszerint a felperesnek a közlekedésben való részvétele, életvitelének megnehezülése, az hogy csak speciális gépkocsivezetésre alkalmas, kizárólag az üzemi balesetének következménye. Tehát a gépkocsi használata részére indokolt, és feltétlenül szükségszerű. A megyei tanács egészségügyi osztálya rászorultnak minősítette a felperest, és nem feltétlenül rászorulónak. Ez a megállapítás azonban kizárólag az igénykielégítési sorrend megállapításánál mérvadó, de nem változtat az alperes felelősségén és annak mértékén. Az alperes a felperes káráért teljes mértékben felel. A másodfokú bíróság törvénysértően alkalmazott kármegosztást, mert nincs jelentősége, hogy a gépkocsit esetleg a felperes családtagjai is használhatják. (M. törv. I. 10 209/1987. sz., BH 1988/7. szám 250.) bd) A megállapított járadék módosítása a körülmények változása folytán 204. A dolgozó a járadékának felemelését csak az olyan béremelkedésre alapozottan érvényesítheti, amely őt is érintette volna, ha munkaviszonya keretében nem éri üzemi baleset, illetve foglalkozási megbetegedés. (Az MK 124. számú állásfoglalással módosított MK 111. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 106. o.) 205. A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 10. §-a (6) bekezdésének a járadékfelemelést korlátozó rendelkezése a korkedvezményes nyugdíjkorhatárt betöltött dolgozót nem zárja el a felemelés iránti igény érvényesítésétől. (Az MK 124. számú állásfoglalással módosított MK 117. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 110. o.) 206. A bérfejlesztésre alapított, járadék felemelése iránti igény visszamenőlegesen, a bérfejlesztés megvalósulásának évére is érvényesíthető [17/1975. (VI. 14 ) MT r 232. §, 66/1982. (XII. 4.) MT r. 38. §, 26/1980. (XII. 20.) MÜM r. 9. § a) pont, 10. § (1) bek.]. Az alperesek a felperes bányaüzem dolgozói, illetve volt dolgozói, akiknek a felperes üzemi baleset, illetve foglalkozási betegség alapján járadékot folyósít. A járadékoknak 1983. évi felülvizsgálata során a felperes megállapította és írásban is kö216