Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

ben a másodfokú bíróság az 1979. augusztus 31-én hozott jogerős ítéletével a felperes által fizetendő hiány összegét 16 651 forintban határozta meg. Az alperes ezt követően 1981. február 16-án végrehajtási lap kiállítását kérte a munkaügyi bíróságtól. A bíróság a kérelmet - annak hiányos adatait észlelve - 1981. március 2-án visszaadta az alperesnek. Az alperes a hiánypótlásnak nem tett eleget, ezért az ügyben a bíróság nem állított ki végrehajtási lapot. A felperes a leltárper ideje alatt szült, majd gyermekgondozási segélyben részesült, munkaviszonya 1983. március 16-án szűnt meg. Munkaviszonya megszűnésekor az alperes a MIL-lapján nem tüntette fel a leltárhiányból eredő tartozás összegét. A felperes új munkáltatója 1986. márciusában vált ismertté, ezért az alperes az akkor kiállított MIL-lapon a jogerős ítélettel megállapított tartozást feltüntette, és azt megküldte a G. Mgtsz-nek. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott - 1986. március 18-án kelt kérelmében a MIL-lapon feltüntetett tartozás törlését, az új munkáltatója által már levont 2179 forint visszafizetését és a munkaviszonya megszűnésekor ki nem adott szabadságának pénzbeli ellenértékét kérte. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A peres felek a szabadság megváltása kérdésében egyezséget kötöttek, ebben az alperes vállalta, hogy 30 nap alatt 3580 forintot fizet meg a felperesnek szabadságmegváltás címén. A munkaügyi bíróság az 1986. június 23-án megtartott tárgyaláson hozott végzésével jóváhagyta az egyezséget. Az ugyanezen a napon hozott jogerős ítéletével elutasította a kereset további részét. Az ítélete indokolásának lényege szerint a dolgozó tartozását jogerős ítélet állapította meg. Ennek végrehajtása nem évült el, mert az alperes meghatározott időn belül érvényesítette az igényét. A munkaviszonynak a „gyes" miatt történt szünetelése maga után vonta a munkabérből való végrehajtás szünetelését is, ezért az alperes kellő alappal tüntette fel a tartozást a felperes MIL-lapján a „gyes" lejárta után. A munkaügyi bíróság végzése és ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes munkaviszonya az alperesnél 1983. március 16-án szűnt meg, szabadsága ellenértékének megfizetését 1986. március 18-án igényelte a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el, a kérelem benyújtása időpontjában tehát az igény elévült. Az elévülés tényét a bíróságnak hivatalból kellett volna észlelnie. Ehhez képest nem hagyhatta volna jóvá a felek egyezségét. Tévedett a munkaügyi bíróság akkor is, amikor a felperes keresetét elutasította. A MIL-lapon feltüntetett tartozás az 1979. augusztus 31-én leltárhiány megfizetésére való jogerős kötelezésből ered. Az alperesnek erre irányuló igénye a munkaviszonyból származó követelés. Ez az igény az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint három év alatt évül el. Az Mt. 5. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, elévülést megszakító eljárásnak minősül az alperesnek az 1981. február 16-án benyújtott végrehajtási lap kiállítására irányuló kérelme. Ezt követően elévülést megszakító cselekmény nem történt, a bíróság a végrehajtást nem indította meg, ezért az alperes igénye - a három éves elévülési időt figyelembe véve - 1984. március 2-án elévült. Az Mt. 64. §-a (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből, hogy munkaügyi vitát csak az elévülési időn belül lehet kezdeményezni, következik, hogy az e viták elbírálásában eljáró szerveknek az elévülési hivatalból kell figyelembe venniük. (M. törv. II. 10 338/1986. sz., BH 1987/10. szám 376.) 18