Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
tette. Az ítéletének indokaiban utalt arra, hogy az alperes munkáltatót a felperes foglalkozási megbetegedéséért teljes mértékű felelősség terheli. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A megyei bíróság a felperes elmaradt jövedelmének meghatározásánál abból indult ki, hogy a felperes az 1978. május 2-től december 31-ig terjedő időben az 1979-82. években, valamint 1983. első három hónapjában milyen összegű keresetet érhetett volna el, ha nem került volna időnként a halláskárosodása miatt táppénzes állományba, és nem került volna sor ugyanezen okból felszíni munkakörbe történt áthelyezésére. A megyei bíróság - az 1980. év kivételével - elfogadta a munkaügyi bíróság számítását, amely a felperes által elérhető kereset összegét 1978. utolsó nyolc hónapjára 46 672 forintban, 1979. évre 77 772 forintban, 1981. évre 91 380 forintban, 1982. évre 98 208 forintban, 1983. első három hónapjára 24 552 forintban állapította meg. Az 1980-ban elérhető jövedelmet a munkaügyi bíróság 84 456 forintban, a megyei bíróság - ettől csekély mértékben eltérve - 86 486 forintban határozta meg. A munkaügyi bíróságnak az ítéletében részletezett számításaiból kitűnik, hogy az előzőekben említett összegek nem foglalják magukban az egyes időszakokra eső hűségjutalom és év végi részesedés összegét. Az egyes időszakokra számított elérhető kereset összegéből a megyei bíróság levonta az ugyanezen időszakra kifizetett tényleges kereset összegét - amely a munkabéren kívül magában foglalta a keresetkiegészítést -, valamint a társadalombiztosítás keretében folyósított ellátásokat (táppénz, baleseti járadék) is. Emellett az alperes által szolgáltatott adatok alapján a ténylegesen elért kereset körében a hűségjutalmat és az év végi részesedést is figyelembe vette. A levonás után jelentkező különbözetek összegét összeadva ítélte meg egyösszegben - 82 196 forintban - az elmaradt munkabért pótló kártérítés összegét. Ez a számítási mód azért téves, mert az elmaradt jövedelem meghatározásánál a hűségjutalom és az év végi részesedés összegét nemcsak a ténylegesen elért, hanem az elérhető jövedelem körében is figyelembe kellett volna venni. Helyes számítás szerint ennek figyelembevételével a felperesnek a megítéltnél lényegesen magasabb összegű kártérítés jár. (M. törv. I. 10 269/1986. sz., BH 1987/4. szám 143.) ac) Anyagi felelősség az üzemi balesetet szenvedett dolgozó öngyilkosságáért 194. Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó öngyilkossága és a baleset közötti okozati összefüggés vizsgálatánál irányadó körülmények [Mt. 62. §, Pp. 182. § (3) bek.]. A felperes 34 éves Gábor utónevű fia kőművesként dolgozott az alperesnél. 1986. január 23-án azt a feladatot kapta, hogy a javítás alatt álló egyik hullámpalafedésen a palacsavarokat távolítsa el. E munkavégzés közben a hullámpala eltört alatta, és mintegy 4-6 méter magasságból a betonburkolatra esett. Ennek következtében az ott levő vasszerkezetben a jobb könyökét, és jobb lábát és a nyakát megütötte. A kórházba szállítás után megállapították, hogy a jobb könyökcsontján többszörös darabos törést, a jobb lábszárán roncsolt sérülést, a jobb combrészen hámhorzsolásos sérülést szenvedett. A felvételkor az orrnyílásokon kevés alvadtvér is észlelhető volt, valamint a nyaki gerinc tájéka fájdalmas és nyomásérzékeny volt. A röntgenvizsgálat azonban a nyaki gerincen traumás eltérést nem mutatott. A jobb könyök darabos törése miatt január 28-án műtétet végeztek, tűző- és húzódrótokkal a jobb kezét gipszsínnel rögzítették. 1986. január 30-ig volt a kórház sebészeti osztályán kezelés alatt. Az otthonába távozás után rövid idő múlva, 1986. február 11-én a körzeti orvosnál történt jelentkezésekor mellkasi fájdalmakról, szédülésről panaszkodott, üldöztetéses 204