Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Nem vonatkozik ez a foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedésekből származó károkra. A munkáltató működési körébe eső oknak minősülnek általában a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartásokból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is. A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az az előző bekezdésben foglaltakra figyelemmel független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körén kívül eső ok fennállása esetén is az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján felel a munkáltató, ha a kár oka a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt. c) A dolgozó magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt - függetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem - kizárólag a dolgozó maga okozta és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a dolgozó magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a dolgozó vétkes magatartása szolgálhat. (Az MK 72., MK 109. és MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 29. számú állásfoglalás. Indokolása MEH1988. 43. o.) ab) A foglalkozási betegségért fennálló anyagi felelősség 190. a) A munkáltató felelőssége szempontjából foglalkozási betegség (pl. szilikózis) esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. április 1-je előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, csak ezt követően került azonban beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igénye elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 93. §-át, hanem az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 83. §-át kell alkalmazni. b) Ha a dolgozó egészségromlásában, foglalkozási betegsége kialakulásában több munkáltatónál végzett munka hatott közre, a dolgozó káráért az Mt. 62. §-a és az Mt. V. 83. §-a alapján az a munkáltató felel, akinél a foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben dolgozónak a munkaképesség-csökkenése keresetveszteséget okozott. (Az MK 118. és MK 124. számú állásfoglalással módosított MK 33. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 53. o.) 191. Abban az esetben, ha a dolgozó 1961. április 1-je előtt betegedett meg foglalkozási betegségben, ennek következtében a keresete csökkent, és társadalombiztosítási baleseti járadékban is részesült, a betegség súlyosbodása folytán azonban 1961. április 1-je után került rokkantsági nyugállományba, az átlagkeresete és a rokkantsági nyűg' díja különbözetének megtérítése iránt támasztott igényét a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 93. §-a alapján kell elbírálni. Az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 83. §-át kell viszont 201