Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 58.§-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a felelősség alól, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Az Mt. V. 80. §-ának (3) bekezdése szerint üzemanyag-túlfogyasztás miatt az Mt. 58. §-ában meghatározott felelősség akkor terheli a dolgozót, ha a felvett és a jármű által ténylegesen felhasznált üzemanyag mennyisége járművezetőként külön-külön megállapítható és a munkáltató bizonyítja, hogy a túlfogyasztásnak műszaki oka nincs. A felperes két munkatársával váltásban vezette az alperes autóbuszát. A munkaügyi bíróság nem vizsgálta, hogy a felhasznált üzemanyag mennyisége járművezetőként külön-külön megállapítható-e, az autóbusz napi tankolása, átadása hogyan történt, biztosítva volt-e a gépkocsivezetők részére a tankellenőrzés lehetősége. A perben ugyanis arra is merült fel adat, hogy a felperes váltótársait is felelőssé tette az alperes az üzemanyag-túlfogyasztásért. Ha az állapítható meg, hogy az elkülönített elszámoltatás feltételei nem voltak biztosítva, úgy a felperes az augusztus havi túlfogyasztásért sem tehető felelőssé, és megtérítési kötelezettsége nem állapítható meg. Az igazságügyi szakértő szakvéleményében arra is utalt, hogy az augusztus 2-i bemérés nem megfelelő sebesség mellett történt, eredménye kétséges, annál is inkább, mert a felperes állította, hogy az nem a járatútvonalukon történt. Ugyanakkor a szakértő nem adott határozott választ arra nézve, hogy a bemérés eredménye megnyugtató módon elszámolás alapja lehet-e, illetve a munkaügyi bíróság e vonatkozásban nem nyilatkoztatta meg. A munkaügyi bíróság ítélete ez okból megalapozatlan is. (M. törv. I. 10 167\1984. sz., BH 1985/1. szám 43.) 176. A dolgozó az elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban keletkezett hiányért csak akkor tartozik anyagi felelősséggel, ha azokat állandóan őrizetében tartja, kizárólagosan használja vagy kezeli [Mt. 58. § (1) bek.]. A felperes a főállása szerinti munkáltatója egyetértésével 1983. április l-jétől második munkaviszonyt létesített az alperessel, annak üdülőjében gondnoki munkakört látott el, havi 1700 forint munkabérért. Az alperes megbízott dolgozói 1985. június 17-én leltározást tartottak az üdülőben. Ezt azért tették, mert a felperes munkájával kapcsolatos kifogások miatt a munkaviszonyának megszüntetését és új gondnok alkalmazását határozták el. A leltár az üdülő fogyóeszközeiben 1175 forint hiányt állapított meg. Az alperes az 1985. július l-jén hozott határozatában ennek megtérítésére kötelezte a felperest. Az alperes leltározást végző dolgozói 1985. június 17-én átadtak a felperesnek egy neki címzett, az alperes szövetkezet elnöke által már aláírt, 1985. június 11-én kelt értesítést. Ez azt tartalmazta, hogy a felperes munkaviszonyát közös megegyezés folytán 1985. június 15-ével megszűntnek tekintik. A felperes az értesítés másolati példányát hosszas vonakodás után azzal a megjegyzéssel írta alá, hogy „kérem az ügy kivizsgálását, tisztázás végett". Ezt követően még ugyanazon a napon személyesen tárgyalt a termelőszövetkezet elnökével, s közölte vele, hogy a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésével nem ért egyet. Ezt a nyilatkozatát a másnap felvett jegyzőkönyvben, majd az elnöknek 1985. július 15-én írt levelében megismételte, mindannyiszor munkaviszonyának helyreállítását kérte. A szövetkezeti döntőbizottsághoz 1985. július 15-én benyújtott kérelmében a felpe187