Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
A fegyelmi határozat indokolása rámutat arra, hogy a fegyelmi büntetés kiszabásánál a fegyelmi jogkör gyakorlója súlyosító körülményként értékelte, hogy „korábban is több alkalommal szeszes ital munkahelyi fogyasztását állapították meg, és ilyen okok miatt már több ízben büntetést is kapott". Ezen túlmenően a fegyelmi jogkör gyakorlója felhívta a fegyelmi vétség elkövetőjének figyelmét arra, hogy amennyiben újabb hasonló fegyelmi vétséget követ el, a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabására kerül majd sor. Ennek ellenére a felperes 1985. szeptember 5-én a munkaidő végére szemmel láthatóan súlyos ittas állapotba került, ilyen állapotban távozott a munkahelyéről. 1985. szeptember 6-án munkahelyi felettese a munkaidő alatt ismét észlelte a felperes ittasságát. Ezen alkalommal szondázásra is sor került, amely 0,8 ezrelék alkoholszintet mutatott. Ilyen tényállás alapján - a munkaköri kötelezettség ismételt és súlyos megszegése miatt - került sor az újabb fegyelmi határozat meghozatalára, amelyben a fegyelmi jogkör gyakorlója a legsúlyosabb fegyelmi büntetés - az elbocsátás - kiszabását látta indokoltnak. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a felperes kérelmét, amely a fegyelmi büntetés enyhítésére irányult, elutasította. A törvényes határidőn belül a felperes keresettel élt a döntőbizottság határozata ellen. A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az enyhítő körülményekre figyelemmel 10%-os személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetést szabott ki. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes gyár munkavédelmi szempontból különösen veszélyes tevékenységet folytató vállalat, mert nagy mennyiségű tűz- és robbanásveszéles vegyi anyaggal dolgozik. Az évek óta követett bírói gyakorlat szerint a tűz- és robbanásveszélyes munkahelyeken ismétlődően ittas állapotban történő megjelenés és munkavégzés - még abban az esetben is, ha előzőleg az ilyen állapotban munkát végző személy kifogástalan magatartást tanúsított, kiemelkedő munkateljesítményt nyújtott - a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását teszi indokolttá. Ennek elsődleges alapja az, hogy ahol a veszélyforrás fokozott hatóképességű, ott a munkáltatónak gondoskodni kell a munka biztonságos végzéséhez szükséges személyi feltételek biztosításáról. Ennek pedig a munkáltatók csak úgy képesek eleget tenni, ha a rendszeresen szeszes italt fogyasztó dolgozók munkaviszonyát megszüntetik. A fegyelmi jogkör gyakorlója már előzőleg - többszörös megismételt figyelmeztetés után - ittas állapotban történő munkavégzés miatt volt kénytelen áthelyezés fegyelmi büntetést alkalmazni a felperessel szemben. Nem mulasztotta el a fegyelmi jogkör gyakorlója felhívni a felperes figyelmét, hogy fegyelmezetlen magatartása ismétlődése esetén a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabására kerül sor. E fegyelmező intézkedések hatástalannak bizonyultak a felperessel szemben, mert ismételten többször is elkövette ugyanezt a fegyelmi vétséget. A munkaügyi bíróság jelentős körülményként értékelte a fegyelmi büntetés enyhítésénél azt, hogy a felperes egészségi állapota megromlott. Ez kétségtelenül fennáll, de nyilvánvaló, hogy ennek egyik oka a felperes italozása. Ezzel az enyhítő körülménnyel szemben legalább ilyen súllyal kell figyelembe venni azt, hogy a munkahelyi italozás elterjedt jelenség, és a meglazult munkafegyelem egyik előidéző tényezője. A munkafegyelem megszilárdítása az italozó dolgozókkal szemben fokozott szigor alkalmazását követeli meg. Amennyiben ilyen tényállás mellett a felperes enyhébb fegyelmi büntetéssel vissza169
