Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

tetés mérséklésére irányult, amelyet a munkaügyi döntobizotság a határozatával elutasított. Annak megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az elbocsátás fegyelmi büntetést határozatlan idó're szóló áthelyezés fegyelmi büntetésre mérsékelte. Adminisztratív munkakörbe helyezte az alperes kiskereskedelmi üzletágának iktatójába 3500 forint alapbérrel. Kötelezte egyúttal az alperest, hogy elmaradt munkabér címén fizessen meg a felperesnek 21 954 forintot. Az ítélet indokolása szerint a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, amit nem is vitatott. Nem volt kétséges az sem, hogy az irányítása alá tartozó szakmunkástanulót utasította az áruknak térítés nélkül történő elvitelére. Az áruk ellenértékét csak a fegyelmi eljárás során fizette meg. Cselekményét a társadalmi tulajdon sérelmére követte el, ezért e magatartás társadalmi veszélyessége fokozott. A vétkes kötelezettségszegés miatt indokolt és megalapozott a súlyos fegyelmi büntetés kiszabása. Üzletvezetői beosztásával visszaélve valósított meg fegyelmi vétséget, ezért ebben a munkakörben nem foglalkoztatható tovább. Enyhítő körülmény azonban a korábbi, kiemelkedő jó munkája, ezért volt lehetőség az elbocsátás büntetésnek áthelyezés büntetésre történő mérséklésére. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság a peradatok és a felperes beismerő vallomása alapján megalapozottan állapította meg, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. Tudatában volt annak is, hogy ez a cselekmény jogellenes, mert a kezelésére bízott üzlet árukészletéről térítés nélkül nem lehet értéket kivinni. Vétkes kötelezettségszegése sérti a társadalmi tulajdon megóvásához fűződő érdekeket, a bizonylati fegyelmet. A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a társadalmi tulajdon megkárosítása az egyik legsúlyosabb fegyelmi vétség, amellyel az elbocsátás fegyelmi büntetés áll arányban. Mivel a felperes mindössze kilenc hónapig volt üzletvezető az alperesnél, ezért kiemelkedő, korábbi jó munkája mint enyhítő körülmény nem vehető figyelembe. (M. törv. II. 10 221/1985. sz., BH1986/7. szám 295.) 151. Az a dolgozó, aki fokozott veszéllyel járó munkahelyen végzi a munkáját, és a munkaköréhez tartozik az elektromos berendezések megjavítása is, súlyos fegyelmi vétséget követ el, ha a munkahelyét a munkaidejének eltelte előtt elhagyja. A kötelezettségszegésével arányban álló fegyelmi büntetés enyhítésének nincs helye [Mt. 56. § (1) bek.J. Az alperes a felperes alkalmazásában áll mint villanyszerelő. Az alperes üzemigazgatója'a határozatával három havi időtartamra áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta, melyet külszíni villanyszerelő munkakörben kell letöltenie, alapbérének változatlanul hagyásával. Azt rótta a terhére, hogy 1985. július 15-én a földalatti telepítésű munkahelyét engedély nélkül elhagyta, és 13 óra 15 perckor az akna elé érve kiszálláshoz készülődött. A felügyeletet ellátó N. B. felhívására kiszállási engedélyét nem mutatta fel, hanem megengedhetetlen hangnemben válaszolva továbbhaladt, és a nevét sem volt hajlandó megmondani. N. B. utánanyúlt, és a kabátját megfogta, hogy azonosítás céljából feljegyezze a készüléke számát. Az alperes jobb kezével hátraütve a kabátját kiszabadította, és a kas felé eltávozott, majd a bányából kiszállt. A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi büntetés kiszabásánál enyhítő körülményt nem talált, súlyosbítóként értékelte a cselekmény morális hatását. Az alperes a határozat ellen kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Előadta, hogy az esemény nem a határozatban foglaltak szerint történt, mert N. B.-t nem ütötte meg. A munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi büntetést „megrovás" fegyelmi büntetésre 167