Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

vegyültek az étteremben vendégeskedő lakodalmasok között. A csoporthoz tartozó három külföldi és a lakodalmi vendégek között verekedés kezdődött, ennek megfékezésére a felperes kihívta a rendőrséget. A helyszínen intézkedő rendőrök megállapították, hogy a felperes a kilencfős csoport tagjai közül öt külföldi állampolgárt szabálytalanul a magyar állampolgárok részére rendszeresített lakónyilvántartó könyvbe vezetett be, a külföldiek nyilvántartó könyvébe egy személyt sem, két külföldi állampolgár kilétét pedig nem is lehetett megállapítani, holott erre a rendőrségi intézkedés miatt lett volna szükség. A p.-i Rendőrkapitányság mint első fokú szabálysértési hatóság az 1984. december 3-án hozott jogerős határozatával a külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértés miatt 1500 forint pénzbírsággal sújtotta a felperest. Ugyanilyen összegű pénzbírság megfizetésére kötelezte a p.-i Városi Tanács VB Hivatalának igazgatási osztálya is. Megállapította egyúttal, hogy a felperes a lakónyilvántartó könyv vezetési kötelezettségének már ezt megelőzően is többször nem tett eleget. Lakcímbejelentési kötelezettségének elmulasztása szabálysértés. A bíróság e két határozat és az általa lefolytatott bizonyítási eljárás alapján tényként állapította meg, hogy a felperes a külföldi csoport megérkezésekor, a vendégszobák biztosítása után nem kérte el a csoport valamennyi tagjától a szükséges igazolványokat, az elkért igazolványok alapján pedig a vendégeket nem az arra rendszeresített nyilvántartó könyvbe vezette be. Ezzel a vétkes mulasztásával fegyelmi vétséget valósított meg. Nem bizonyult viszont valósnak az alperesnek az a feltételezése, hogy mulasztását haszonszerzésre kívánta felhasználni. Súlyosító körülményként értékelte, hogy külföldi állampolgárokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét szegte meg, és 1984. évben mulasztása miatt már figyelmeztetésben részesült, enyhítőként a munkaköri kötelezettség teljesítésére nyitvaálló rövid időt, ugyanis a vendégeknek előre megbeszélt programjuk volt. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes a fegyelmi határozatban terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, tévedett viszont, amikor a fegyelmi büntetést mérsékelte. Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás során fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket. Ebből következik, hogy az elkövetett fegyelmi vétség és a kiszabott fegyelmi büntetés arányosságának vizsgálatánál az ügy összes körülményét mérlegelni kell. Értékelni kell ennek megfelelően az adott kötelezettségszegésnek a munkáltatónál jelentkező súlyát, a dolgozó korábbi magatartását, a cselekmény társadalomra veszélyességét. A külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. tvr. végrehajtására kiadott és módosított 7/1982. (VIII. 26.) BM rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a kereskedelmi szálláshelyen (szálloda, fogadó stb.), továbbá jogi személy vagy magánszemély által fenntartott egyéb szálláshelyen (üdülő, vendégház stb.) megszálló külföldi lakáscímét a szállásadó köteles bejelenteni, valamint a megszálló külföldiekről nyilvántartókönyvet (vendégkönyvet) vezetni. A lakcím bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló 6/1983. (XI. 20.) BM rendelet (R.) 14. §-a határozza meg többek között a kereskedelmi és egyéb szálláshelyeken tartózkodók nyilvántartásával kapcsolatos teendőket. A jogszabály szerint a kereskedelmi és a jogi személy által fenntartott egyéb szálláshelyeken a vezető, a szállásadó vagy annak megbízottja köteles az elszállásoltakról hely i nyilvántartást (nyilvántartó könyvet vezetni. Ebbe az előre nyomtatott sorszámmal ellátott nyilvántartó könyvbe a személyi igazolvány alapán be kell jegyezni többek között az elszállásolt családi és utónevét, születési helyét, személyi számát, az ott-tartózkodás kezdő és végző időpontját. 165