Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

utasokkal B.-re és 19 óra 30 perc körül érkezett meg. Az alperes 12 órától a hajó megérkezéséig 3 üveg sört és 1 dl bort fogyasztott. A megérkezése után a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság a hajó személyzetét alkoholszondával ellenőrizte, és miután a szonda elszíneződött, az alperest és két beosztottját vérvételre is előállították. Az alperesnél a véralkoholvizsgálat 1,48 ezrelék értéket mutatott ki, de alkoholos állapotban volt a két beosztott is. Az alperes ellen büntetőeljárás is indult, és a kerületi bíróság vétkesnek mondta ki ittas járművezetés vétségében. Vele szemben pénzbüntetést szabott ki, és mellékbüntetésül egy évre eltiltotta a gépi meghajtású vízijárművek vezetésétől. Egyben az alperes ellen fegyelmi eljárás is indult, amelynek eredményeként a felperes vezérigazgatója - mint a fegyelmi jogkör gyakorlója vétkesnek találta a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettsége megszegésében, és elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Állásából, illetve beosztásából felmentette, és munkabérét a fegyelmi határozat jogerőre emelkedéséig visszatartani rendelte. A határozat indokolása szerint az alperes azzal, hogy a gondjaira bízott személyszállító vízibuszt ittasan vezette - és beosztottjai is ittasak voltak -, megsértette a Hajózási Szabályzat 15. pontja 08. cikkében és 1. és 2. pontjában, továbbá a Belvízi Szolgálati Szabályzat 1.17.8 pontjában foglaltakat, és súlyos fegyelmi vétséget követett el. A legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását az is indokolta, hogy az alkoholfogyasztás miatt számos halálos kimenetelű üzemi baleset történt, sőt röviddel a fegyelmicselekmény elkövetése előtt az ittas hajóvezetés tömegszerencsétlenségetokozott. A határozat ellen az alperes kérelmet terjesztett elő a felperes munkaügyi döntőbizottságához. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a kérelemnek helyt adott, és az elbocsátás fegyelmi büntetést egy évi időtartamra - változatlan alapbérrel - áthelyezés fegyelmi büntetésre változtatta folyamfedélzetmesteri munkakörben. A határozat indokolása szerint az alperes ellen hasonló panasz korábban nem volt, felettesei a munkájával kapcsolatban kifogást nem emeltek. Ezért az elbocsátás fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes nyújtott be keresetlevelet a bírósághoz. A határozat megváltoztatásával az alperes kérelmének az elutasítását kérte. Keresetében utalt a fegyelmi határozat indokain túl arra, hogy a munkafegyelem megszilárdításán és a társadalmi tulajdon védelmén túl az utasok biztonsága is indokolja az alkoholfogyasztás tilalmának megtartását. A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint nem volt vitás, hogy az alperes súlyosan vétett a munkaköri kötelezettsége ellen. Ezt részben a büntetőeljárás, részben a személyes meghallgatása során elismerte. A büntetőeljárás 1984. január 24-én jogerősen befejeződött. A fegyelmi vétség felfedését követően a felperes tovább foglalkoztatta az alperest, évi pihenő- és szabadnapjait is kiadta, és bár munkáltatói engedéllyel tartózkodott 1984 januárjában otthon, alapbért is folyósítottak részére. Csak a fegyelmi határozat kiadását követő pár nap múlva került sor a munkaviszony megszüntetésére. Mindebből következik, hogy a fegyelmi büntetés már retorzió jellegű, a jelentős időhúzás is azt bizonyítja, hogy a fegyelmi büntetés az alperesnél a kellő nevelő vagy visszatartó hatását nem érné el. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes ellen a fegyelmi határozat alapjául szolgáló cselekmény elkövetése miatt büntetőeljárás is indult, bűnösségét a bíróság megállapította és őt megbüntette. Cselekménye súlyára figyelemmel a gépi meghajtású vízijárművek vezetésétől eltiltotta. 155