Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

III., IV., V. rendű alperesek művezetői, míg a VI. rendű alperes fődiszpécseri beosz­tásban. A felperes az alpereseket fegyelmi büntetésben részesítette. A per iratai alapján megállapítható tényállás szerint az I. és VI. rendű alperesek 1987. január 9. napjának 15.10 órájától 1987. január 12. napjának 6.45 órájáig ügye­letes szolgálatot teljesítettek. Az ügyeletes szolgálatot teljesítő' vezető beosztású alkal­mazottak feladatait, hatáskörét az 1984. augusztus 22-én kelt vezérigazgatói rendel­kezés határozza meg, amely 1984. szeptember 1. napján lépett hatályba. A felperes vállalat folyamatosan termelő üzem, így a II-V. rendű alperesek egymást váltó szakban dolgoztak. 1987. január 12. napján észlelték, hogy a vállalat területén működő szol­gáltató üzemben az ipari víz távvezetéken a mennyiségmérő aknában a tolózárak el­repedtek. A műszaki hiba 1987. január 9-én 14.30 órakor és 1987. január 11-én 10 órakor következett be, vagyis az I. és VI. rendű alperesek ügyeleti, valamint a II-V. rendű alperesek műszakideje alatt. A tolózárak elrepedése a felperesi vállalatnál ve­szélyhelyzetet teremtett a gőztermelés, az üzemek termelése, a fűtési rendszer üzemel­tetése terén. A veszélyhelyzetet a rendkívüli hideg időjárás fokozta. A fegyelmi jogkör gyakorlója az I. és VI. rendű alperes tekintetében megállapította, hogy ügyeleti szolgálatuk ideje alatt elmulasztottak eleget tenni a vezérigazgatói rendelkezésben meghatározott ellenőrzési kötelezettségüknek. A II-V. rendű alpe­resek pedig a munkaköri leírásukban szereplő ellenőrzési kötelezettségüket mulasz­tották el. Az alperesek a munkáltatói intézkedéssel szemben kérelemmel fordultak a munka­ügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság valamennyi alperest mentesí­tette a fegyelmi büntetés hatálya alól megállapítva, hogy az alperesek munkaköri kötelezettségüket nem szegték meg. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatait keresettel támadta meg, kérte azok megváltoztatását, illetőleg a munkáltatói intézkedések hatályban tartását. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munka­ügyi bíróság ítélete indokolásában a II-V. rendű alperesek tekintetében megállapí­totta, hogy a felperes által hiányolt ellenőrzés nem képezte az alperesek munkaköri kötelezettségét, egyetértett a döntőbizottság álláspontjával, miszerint konkrét ellen­Őrzési kötelezettségük csak a termelő üzemekre korlátozódik. A bíróság ezt a követ­keztetést arra alapozta, hogy a szolgáltató szivattyúház nem a termelési főosztály, hanem az üzemfenntartási főosztály irányítása alatt áll. Az I. és VI. rendű alperesek közül csupán az I. rendű alperes tekintetében állapította meg a munkaköri kötele­zettség megszegését, azonban arra hivatkozással, hogy rendkívüli időjárás volt, az I. rendű alperes vétkességének a megállapítását is mellőzte. A VI. rendű alperes vo­natkozásában pedig kifejtette, hogy a vállalat, így a munkáltató jogokkal rendelkező, fegyelmi jogkör gyakorlója által is eltűrt feladatmegosztási rendszer miatt a VI. rendű alperesnek nem volt kötelezettsége ügyeleti szolgálati ideje alatt a nemtermelő üzem ellenőrzése. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kőolajipari üzemek folyamatosan működő, fokozottan tűz- és robbanásveszélyes termelő egységek. Ezért van szükség arra, hogy szabadszombatokon és vasárnapokon, amikor az üzem csökkentett létszámmal dolgozik, intézkedési jogkörrel felruházott személyek ügyeleti szolgálatot teljesítsenek. Az ügyeletesek az ügyelet rendjére vonat­kozó, az előzőekben már felhívott vezérigazgatói rendelkezés szerint széles körű in­tézkedési jogkörrel vannak felruházva, az ügyeleti szolgálat ideje alatt a vállalat vezérigazgatójának feladat- és jogkörében járnak el, közvetlen munkahelyi felettesük nincs. A perbeli időszakban ügyeleti szolgálatot teljesítő I. és VI. rendű alperesek vonatkozásában a munkaügyi bíróság arra alapította az álláspontját, hogy a fegyelmi 149

Next

/
Thumbnails
Contents