Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

hogy: „a dolgozó távollétét a fenti napokon tudomásul veszem". Álláspontja szerint abból a ténybó'l, hogy a felperes egyik megkeresésére sem válaszolt, és nem tagadta meg az alperes részvételéhez való hozzájárulását, só't a második megkeresésre megbízottja vezette rá, hogy a dolgozó távollétét tudomásul veszi, egyértelműen az a perdöntő következtetés vonható le, hogy a felperes hozzájárult az alperes szaktanfolyamon való részvételéhez. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkező 6/1976. (III. 31.) MT rendelet (R.) 86. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyban álló dolgozó részére a munkáltató átlagkeresetet köteles fizetni arra a kiesett munkaidejére, amely alatt a hovédelmi kötelezettségei teljesítése miatt nem tudott részt venni a munkában, így a c) pont szerint a honvédelmi oktatásban való részvétel idejére. Minthogy az alperes 1986. május 3-tól 9-ig honvédelmi oktatásban való részvétel miatt nem vett részt a munkában, és ez a felperes hozzájárulásával történt, távolléte idejére a felperes az átlagkeresetét köteles megfizetni. Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a szóban levő esetben nincs szó rendkívüli szabadságról, amelyre mind az MHSZ a levelében, mind a munkaügyi bíróság az ítéletében tévesen hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. A szabadságra vonatkozó egyes előírások megállapításáról szóló 5/1981. (XII. 29.) ABMH rendelkezés 7. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Honvédelmi Szövetség kiképző tevékenységében résztvevők munkaidő-kedvezményéről külön jogszabály rendelkezik. Az erről rendelkező külön jogszabály, a R. 86. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a munkaviszonyban álló dolgozó részére a munkáltató átlagkeresetet köteles fizetni arra a kiesett munkaidejére, amely alatt honvédelmi oktatásban való részvétele miatt nem tudott részt venni a munkában. A felhívott jogszabály tehát a munkáltató feltétel nélküli átlagkereset-fizetési kötelezettségét írja elo arra az időre, amely alatt a dolgozó a honvédelmi oktatásban való részvétele miatt nem tudott a munkáltatónál munkát végezni. A felperes a R. 13. §-a értelmében megtagadhatta volna a hozzájárulását az alperes munkaidőben történő oktatásához. E jogával azonban nem élt, nem tiltakozott ellene, tudomásul vette a Magyar Honvédelmi Szövetség tanfolyamot rendező szervének értesítését, amelyben az 1986. május 3-tól 9-ig terjedő időre az alperes munkavégzés alóli mentesítését kérte. Ilyen körülmények között a felperes hozzájárulását az alperes munkaidőben történő honvédelmi oktatásához megadottnak kell tekinteni, következésképpen az alperest az említett időre a R. felhívott rendelkezése alapján az átlagkereset megilleti. A jogszabálynak ez az értelmezése áll összhangban a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvénnyel, amelynek 49.§-a (1) bekezdése szerint a Magyar Néphadsereg biztosítja a honvédelmi kötelezettséget teljesítő állampolgárok megbecsülését, erkölcsi és anyagi támogatását, érdemeik elismerését, valamint érdekeik széles körű védelmét. A törvényességi óvásnak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja téves. (Eln. Tan. M. törv. 10 159/1987. sz., BH 1988/5. szám 158.) k) Többleteredmény jövedelemérdekeltségű üzletben 117. A jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemeltetett üzletben elért, az eredménykövetelményt meghaladó többleteredmények a megállapodásban rögzített hányada eltérő megállapodás hiányában - a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozókat maradéktalanul megilleti. Ha az érdekeltségbe vont dolgozók valamelyikének a megállapodás128