Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

ben, annak fennállása alatt és a munkakörhöz kapcsolódóan teszi lehetővé gépkocsi­használati díj (átalány) fizetését. Az e tárgyban kötött megállapodás szorosan kap­csolódik a munkaviszonyhoz, annak hiányában a megállapodást sem lehetett volna megkötni, és a munkaviszony megszűnésével megszűnik a dolgozónak a saját gép­járműve használatáért járó díjra való jogosultsága is minden külön kikötés vagy külön felmondás nélkül. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. A felperes munkaviszonya felmondása folytán 1983. június 21. napjával szűnt meg. A munkáltató ó't a munkavégzés alól június hónapra már felmentette. Maga a fel­peres is azt adta elő, hogy június hónapban munkát már nem végzett. Mivel a munka­viszony megszűnésére és a munkavégzés alóli felmentésre tekintettel a megállapodás külön felmondására nem volt szükség, június hónapra a felperest gépkocsihasználati átalány nem illette meg. Megalapozatlan a munkaügyi bíróság ítélete a május hónapra vonatkozó gépkocsi­használati díj tekintetében. A peradatok alapján ugyanis nem bizonyított, hogy a felperes a gépkocsit május hónap folyamán használta, minthogy e vonatkozásban ellentmondás mutatkozik a felperes előadása és Gy. G. tanúvallomása között. Szük­séges lett volna az útinapló beszerzése, amelyben havonta, naprakészen vezetni kellett a gépkocsival megtett utat. A megállapodás 10. pontja is tartalmazta ezt a kötelezett­séget azzal, hogy ennek teljesítését a vezető is köteles ellenjegyzésével igazolni. (M. törv. I.10 171/1984. sz., BH1985/1. szám 42.) 110. A dolgozót a saját gépjárműve használatáért - a jogszabályban megjelölt fel­tételek fennállása esetén - a 33/1951. (I. 31.) MT rendeleten alapuló közleményben megállapított mértékű térítés illeti meg. A dolgozó a 21/1984. (XII. 30.) ABMH rendelkezés szerinti költségtérítésre akkor jogosult, ha a munkáltató belső szabályzat­ban a dolgozó munkakörére a saját személygépkocsi használatát alkalmazási feltételként előírja és a dolgozóval az előírt munkakör ellátására állapodott meg a munkaszerződés­ben [33/1951. (I. 31.) MT r. 20 § (3) bek., 21/1984. (XII. 30.) ÁBMH rend. 1. §, 22/1983. (Eü. K. 22.) EüMut. 2. §, 9051/1982. (Mü. K. 15.) ABMH közi. J. Az alperes 1974. október l-jétől a községi tanács felperes alkalmazásában körzeti orvos munkakörben. A munkáltató 1982-től 300 km - majd ezt felemelve 350 km - alapulvételével 1140 forint gépkocsiátalányt állapított meg az alperes számára a saját személygépkocsi hivatali célra történő használata után. Az alperes 1985-ben, hivatkozva a 21/1984. (XII. 30.) ÁBMH rendelkezésre, kérelmezte a felperestől, majd a munkaügyi döntőbizottságtól a gépkocsiátalány összegének a 3,80 Ft/km-ről 4,50 Ft/km-re való felemelését. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával kötelezte a felperest, hogy 1985. április 1-jétŐl visszamenőleg-350 km figyelembevételével - a 3,80 forint és a 4,50 forint közötti különbözetet fizesse meg, és a gépkocsiátalányt a jövőben 4,50 forinttal számolja el. A felperes a munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a körzeti orvos foglalkozású alperes esetében nem volt alkalmazási feltétel a saját személygépkocsi használata. A községi tanács a 21/1984. (XII. 30.) ÁBMH rendelkezés alapján nem határozott meg olyan munkaköröket, amelyeknél a saját személygépkocsi használata az alkalmazás feltétele lenne. A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Az ítéletnek az indokolásá­ban kifejtette, hogy a felperes a körzeti orvos munkakört olyannak nyilvánította, amelynek ellátásához a saját személygépkocsi használata költségtérítés mellett szük­séges. 122

Next

/
Thumbnails
Contents