Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

res által az alperes javára megfizetendő munkabér összegét 2506 forintban állapította meg. Az ítélet indokolása szerint az alperes 20 év feletti munkaviszonnyal rendelkezik, középfokú óvónői képzettségét a felsőfokú képzést megelőzően szerezte meg, ezért a már hivatkozott rendelkezés 2. számú mellékletének III. képesítési fokozatában kell besorolni az óvónő I. 3023 kulcsszámú alá. E besorolás bérhatárai 4400 forinttól 8800 forintig terjednek. Megállapítja az ítélet indokolása azt is, hogy a peres felek ál­tal megkötött munkaszerződés a munkabér összegének meghatározásában jogszabály­ba ütköző, mivel az alperes bére nem érte el a reá irányadó besorolás bértételének alsó határát. A munkaköri besorolás kérdésében keletkezett munkaügyi vita elbírálása so­rán közömbös, hogy a döntés folytán a munkáltató túllépi-e a létszámkeretet vagy béralapját. A munkaviszony fennállása alatt az alperes bérpótlékot is magában fog­laló személyi alapbére összesen 2433 forinttal volt kevesebb, mint ami az alperest a helyes besorolás esetén megillette volna, ezért a bíróság a felperest a nyugdíjjárulék levonása után a kijavító végzésben írtak szerint marasztalta. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az alperesnek a reá irányadó besoro­lási bértétel alsó határát elérő munkabérre alanyi joga van. A határozott időre alkal­mazott dolgozót e munkaviszonyának fennállása alatt a határozatlan időre alkalma­zott dolgozókkal azonos jogok illetik meg, kivéve azokat a jogokat, amelyek kifeje­zetten a határozatlan idejű alkalmazáshoz fűződnek. Az alperes alapbérének megál­lapítása a 13/1984. (VIII. 22.) ÁBMH rendelkezés alapján történhet. Az alperes mun­kabére tehát határozott időre szóló munkaszerződés alapján sem lehet alacsonyabb a besorolás szerinti bértételének alsó határánál, mivel munkabérét nem a helyettesített dolgozónak a besorolása alapján, hanem a reá irányadó besorolási feltétel szerint kell megállapítani. Az alperes 1986. október 1. napjával kötött munkaszerződést a fel­peressel. Munkabérét a felperes helytelen besorolás alapján állapította meg 3650 fo­rint összegben, keresetveszteség azonban 1987. január 1. napjáig nem érte, mert a fel­hívott ÁBMH rendelkezés 14. §-ának (3) bekezdése szerint az alap bértételek alsó ha­tára helyett 1986. december 31-ig a kihirdetéskor érvényes alsó bérhatárok voltak az irányadók. A 13/1984. (VIII. 22.) ÁBMH rendelkezés kihirdetésekor a többször mó­dosított 6/1977. (VII. 27.)OM-MüM együttes rendelet volt hatályban, és az alperes munkabérére a rendelet I. számú mellékletének óvónő I. munkakör szerinti besorolása mellett 3600 forinttól 6600 forintig terjedő bértétel volt az irányadó. 1987. január l-jétől viszont az alperesre irányadó bértétel legalacsonyabb összege 4400 forint lett. Áz alperes személyi alapbére ugyanakkor 3650 forint volt, azaz 750 forinttal kevesebb, mint a jogszabályban meghatározott bértétel legalacsonyabb összege. Az 1987. április 1. napjával történő munkaszerződés-módosítás során pedig a felperes 3850 forintra emelte az alperes alapbérét, de a munkaszerződés-módosítás alapján is havi 550 forinttal kevesebb összegű munkabért kapott, mint ami a helyes számítás alapján járt volna. A helyes számítás szerint tehát az alperes helytelen besorolásából a tényleges kereset­vesztesége összesen 4020 forint volt a munkaügyi bíróság által kiszámított 2583 fo­rinttal szemben (3X750 forint + 3X550 forint + a júliusi 5 munkanapra 120 forint). Az alperes a peres iratokból kitűnően a besorolási bértételek alapján adható alap­béren felül havi 400 forint területi pótlékra is jogosult volt. Kétségtelen, hogy a fel­hívott rendelkezés 4.§-ának (2) bekezdése szerint mindazokban az esetekben, amelyek­ben a jogszabály alapbért említ, a személyi alapbéren felül a pótlékokat is számításba kell venni, ez azonban nem a pótléknak az alapbérbe való beszámítását jelenti. Az al­perest a jogszabálynak megfelelő helyes besorolás alapján járó alapbéren felül illeti meg a területi pótlék, figyelemmel arra, hogy az ott meghatározott munkahelyi póí­119

Next

/
Thumbnails
Contents