Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A (2) bekezdés rendelkezése szerint nyelvtudási pótlékban lehet részesíteni azt a dolgozót, akinek az (1) bekezdés szerint megjelölt munkakörben a magyar nyelv mellett a meghatározott idegen nyelvek használata a munkakör ellátásához hasznos. Az 5. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a pótlékot minden használt idegen nyelvért - legfeljebb azonban három idegen nyelv használatáért az alapbér 45%-át meg nem haladóan - külön-külön kell megállapítani és fizetni. A felhívott jogszabályi rendelkezésekbó'l következően a vállalati kollektív szerződésben (vagy munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekhez az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, és rendelkezni kell arról is, hogy mely esetekben kell és lehet nyelvpótlékot fizetni a dolgozók részére. Az alperes kollektív szerzó'dése téves rendelkezést tartalmaz, mert kétséget kizáróan bizonyított, hogy az alperesnél van olyan munkakör, amelyhez az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, s a kollektív szerződésnek ez a téves rendelkezése nemcsak a felperest, hanem más dolgozót is hátrányosan érint. A jogszabály a munkáltatóra bízza azoknak a munkaköröknek a kollektív szerződésben történő tételes felsorolását, amelyekben az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, továbbá azt is, hogy mely esetekben kell és lehet nyelvpótlékot fizetni. Az Mt. 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a törvényben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésükkel összhangban kell gyakorolni. Az alperes a felhívott jogszabályi rendelkezéseket sértő módon járt el, amikor a kollektív szerződésben a nyelvpótlékra jogosult személyeket figyelmen kívül hagyta, s ezzel a pótlékra való jogosultságukat is kizárta. A nyelvtudási pótlék mértékének meghatározásánál a szóban levő rendelkezés 5. §-ának (1) bekezdéséhez fűződő táblázat adatait kell figyelembe venni. Ehhez mérten a felperes a havi alapbére 15%-ának megfelelő összegben kérte a havi nyelvtudási pótlék megállapítását. Igénye túlzottnak nem tekinthető, mivel felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. A munkaügyi bíróság az eljárása során helyesen állapította meg, hogy a felperes munkaköre ellátásához az orosz nyelv ismerete és használata nélkülözhetetlen. Tévedett azonban akkor, amikor a kollektív szerződés idevonatkozó rendelkezésére figyelemmel a felperes keresetét elutasította. Helytállóan akkor járt volna el, ha a felperes keresetének helyt ad, s egyúttal a 20/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel jelzi, hogy az alperes a kollektív szerződésében helytelenül rendelkezett. (M. törv. I.10 274/1985. sz., BH1986/8. szám 340.) 96. Éjszakai és délutáni műszakpótlékra jogosult az a többműszakos munkaidőbeosztásban foglalkoztatott autóbuszvezető, akinek munkaidejének egy része a 22-6, illetőleg a 14-22 óra közötti időre esik [15/1977. (V. 22.) MT r. 3. §, 4. § (1) bek., 6. § (3)bek.,Pp. 3. §]. A felperesek autóbuszvezető munkakört töltenek be az alperesnél, és a munkásokat szállítják. 1985. április 30-án éjszakai pótlék megfizetése iránt fordultak kérelemmel a munkaügyi döntőbizottsághoz. Előadták, hogy olyan váltott munkaidő-beosztásban dolgoznak, amely szerint az egyik héten fél háromkor kezdődik, a másik héten 0 óra 30 perckor végződik a munkaidejük. Az éjszakai órákban végzett munkájuk alapján - összegszerűen meg nem határozott - éjszakai pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmeket. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesek műszakpótlékban részesülnek, ezért - jogszabály tiltó rendelkezése folytán - már nem jogosultak éjszakai pótlékra. A felperesek a döntőbizottsági határozat megváltoztatását kérték a munkaügyi bí102