Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

viszonyát, de megteheti azt is, hogy az Mt. 43. §-ának (1) bekezdése szerint fizetés nélküli szabadságot biztosít részére. Ugyanakkor a dolgozó nem köteles munkaviszonyát megszüntetni. Ha pedig a munkáltató a nála üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt megrokkant dolgozó munkaviszonyát a rokkantsági nyugdíj megállapítására tekintettel megszüntette, munkaképessé válása után a vállalat az Mt. 19. §-ának (1) bekezdése alapján köteles őt újból alkalmazni. E helyütt szükséges annak kiemelése, hogy az előbb tárgyalt kérdéssel nem azonos az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM számú együttes rendelet 10. §-ának (1) bekezdésében szabályozott eset, amely szerint — a 10. § (2) bekezdésében foglalt kivételektől eltekintve — nem lehet felmondani annak a dolgozónak, aki munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tagsági viszonyban elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül. Az utóbb említett esetben ugyanis a jogszabály olyan dolgozó részére biztosít védelmet, aki bár csökkent munkaképességű, de nem olyan mértékben, hogy rokkantsági nyugdíjra jogosult lenne. (MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 9. számú állásfoglalás.) 79. A közügyektől eltiltott dolgozónak az eltiltás alá eső munkaviszonya a bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg. Az Mt. 30. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság jogerős ítéletével közügyektől eltiltott dolgozónak az eltiltás alá eső munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnik. Ennek következményei a fegyelmi elbocsátással azonosak. A Btk. 54. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti mindazt a már meglevő tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását, amelynek elnyerését az eltiltás kizárja [(1) bekezdés]. A közügyektől eltiltás tartama a Btk. 55. §-ának (2) bekezdése szerint az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Az eltiltás hatálya alá eső munkaviszonynak azonnali hatályú megszűnésén nem változtat az a körülmény sem, ha a dolgozót az ítélet következményei alól mentesítik, vagy ha amnesztiában vagy egyéni kegyelemben részesül. Ezekben az esetekben ugyanis nem tévesen (alaptalanul) ítélték el, így az ítélet hátrányai alóli mentesítés stb. a munkaviszonyra semmilyen vonatkozásban nem hat ki. A kiemelt jogszabályok rendelkezése szerint tehát a bíróság jogerős ítéletével közügyektől eltiltott dolgozónak az eltiltás alá eső munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg. Ha a munkáltató az ítélet jogerőre emelkedéséről később szerez tudomást és amiatt a dolgozót tovább foglalkoztatja, a dolgozónak az ítélet jogerőre emelkedését követően fennállott munkaviszonyára a munkaszerződés érvénytelenségére [Mt. 22. § (3) bekezdés, Mt. V. 16. § (1) bekezdés] vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 13. számú állásfoglalás.) 80. í. A vállalat és a dolgozó a felmondási idő tartama tekintetében a kollektív szerződés rendelkezéseitől eltérően is megállapodhatnak, de a felmondási idő ebben az esetben sem lehet több hat hónapnál (Mt. 27. §). II. Ha a dolgozónak a munkaviszonya megszűnésekor még ki nem vett 89