Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

hogy a munkáltató felmondásának jogosságát olyan új felmondási okra ala­pítsa, amelyet az írásbeli felmondásában az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésé­ben megszabott módon nem közölt. Ebből következik, hogy a munkáltató által eredetileg közölt felmondási okon, illetve okokon felül további fel­mondási okot a munkaügyi vita során bizonyítani nem íehet. Erre csak újabb munkáltatói felmondás alapján újabb munkaügyi vitában kerülhet sor. IV. Az Mt. 2. §-ának (2) és (3) bekezdése egyebek között kimondja, hogy a törvényben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfele­lően kell gyakorolni, és tilos a joggal való visszaélés. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a Munka Törvénykönyvén alapuló jogot nem lehet olyan cél­ból gyakorolni, amely ellentétbe kerül a jog által szolgálni hivatott társa­dalmi céllal. Mindez a munkáltatói felmondási jog gyakorlására is irányadó. Ehhez képest az egyébként fennálló munkáltatói felmondási jog gyakorlása is jogellenessé válik abban az esetben, ha bizonyítottan társadalmi rendelte­tésével össze nem férő célból esetleg ártó szándékkal, bosszúból, zaklatás­szerűén gyakorolták, illetve nyilvánvalóan ilyen eredményre vezet. A dol­gozó panaszára azért ilyen esetben a munkáltatói felmondást az Mt. 29. §-a alapján hatálytalanítani kell. A munkáltató felmondási jogával való visszaélés különösen abban az esetben állapítható meg, amikor a dolgozó a munkáltató működésével, il­letve vezetésével kapcsolatban bíráló észrevételeket tett, s a körűimények arra mutatnak, hogy a vele közölt — egyébként szabályszerű — munkál­tatói felmondás a bírálatával összefügg. Ha tehát a munkaügyi vitát el­bíráló szerv ilyen esetben megalapozott meggyőződést szerzett arról, hogy a munkáltató a felmondást a dolgozó jogos bírálata után, annak mintegy következményeként közölte, a felmondást a fentiek értelmében hatálytala­nítani kell. A munkáltató ugyanis nem azért kapta a felmondás jogát, hogy ennek révén elfojtsa a dolgozók véleménynyilvánítását, s eltávolítsa azo­kat, akik bírálatukkal, közérdekű észrevételeikkel és ténykedésükkel hoz­zá kívánnak járulni a munkáltató működésének megjavításához és a hibák és visszaélések feltárásához. (MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 95. számú állásfoglalás.) 75. í. Ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a munkáltatónál és emiatt a felmondás indokolása nem kötelező, a dolgozó kérésére a felmon­dást meg kell indokolni. A dolgozó a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét a kérelem benyújtására nyitva álló határidő elteltéig, ha pedig a felmondás érvényességével kapcsolatban munkaügyi vita indult, annak jogerős befejezéséig terjesztheti elő. A munkáltató a közlési kötelezettsé­gének a körülményekhez képest a legrövidebb időn belül köteles eleget ten­ni. Ha a felmondással kapcsolatban munkaügyi vita indult, a munkáltató a közlési kötelezettségének annak az eljárásnak a tartama alatt tehet jogha­tályosan eleget, amely eljárásban a dolgozó a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét előterjesztette. II. Ha jogszabály rendelkezése értelmében a felmondás indokolása mel­lőzhető, és a munkáltató ezzel a jogával élve nem indokolta meg a felmon­dást, a dolgozónak a felmondás hatálytalanítása iránt azon az alapon elő­85

Next

/
Thumbnails
Contents