Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

Az ítélet álláspontjának lényege szerint a feleknek a szerződés lényeges tartalmi elemeiben meg kell egyezniük. Ilyen tartalmi elemnek minősül az a kikötés, hogy a munkáltató a dolgozót — tanulmányai befejezését követően — milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni. A perbeli eset­ben csak a dolgozó vállalta a képesítésének megfelelő munkakörben való munkavégzést, a munkáltató azonban az ilyen munkakörben történő fog­lalkoztatására nem vállalkozott. Ez pedig ellenkezik a Munka Törvény­könyve 2. §-ában foglalt szabályokkal. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A tanulmányi szerződés megszegésével összefüggő jogvitában a mun­kaügyi bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy igényelhette-e a felperes a tanulmányai befejezését követően az eredeti munkakörétől el­térő munkakörben való foglalkoztatását, függetlenül attól, hogy az adott munkakör megfelelt-e szerzett képesítésének. A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar dékánjának szakvé­leménye szerint a kar valamennyi szakán (tehát az üzemszervező szakon is) ,,az első négy félévben a tanterv ugyanaz. Az ekkor oktatott ún. alap és alapozó tantárgyak ismeretanyagára valamennyi üzemmérnöknek szüksé­ge van, így a munkaköri leírásnak megfelelő célgépszerkesztői munkakör­ben is. A szakvélemény a további félévekre vonatkozóan tartalmazza azo­kat a tantárgyakat is, amelyeknek az ismeretanyaga a célgépszerkesztői munkakörben közvetlenül felhasználható. E szakvéleményre figyelemmel egyértelműen megállapítható, hogy a cél­gépszerkesztő munkakörben foglalkoztatott felperes a szakmai képzett­ségének megfelelő munkakört látott el. Az a körülmény, hogy a szóban levő munkát — adott esetben — szakközépiskolai végzettségű dolgozó is végezheti, nem zárja el a munkáltatót attól, hogy e munkakört — a vál­lalat érdekeire figyelemmel — felsőfokú végzettségű dolgozóval töltse be. Minthogy az alperes egyrészt nem volt köteles a felperest az eredeti munkakörétől eltérő munkakörben foglalkoztatni, másrészt a felperes ta­nulmányai befejezését követően is a képzettségének megfelelő munkakör­ben dolgozott, munkaviszonya idő előtti megszüntetésével megszegte a ta­nulmányi szerződést. A munkaügyi bíróság ezért akkor járt volna el helytállóan, ha a kere­setét elutasítja. (M. törv. II. 10 117/1982/4. sz.) 60. I. Ha a tanulmányi szerződésben a felek a munkáltatónál a tanul­mányok befejezése után munkaviszonyban töltendő idő tartamát a jog­szabályban megengedettnél hosszabb időtartamban határozták meg, ez a kikötés nem teszi érvénytelenné az egész szerződést, és a szerződés egyéb rendelkezései érvényben maradnak. [Mt. 21. § (2) bek, 22. § (3) bek., 34 1967. (X. 8.) Korm. sz r. 15. §f II. Ha a munkáltató a továbbtanuló dolgozót olyan támogatásban része­sítette, amely jogszabály alapján kötelezően nem illette meg, és amelyről a tanulmányi szerződésben sem rendelkeztek a felek, a szerződést megsze­6 A 34 1967. (X. 8.) Korm. sz. (korábbi Mt. V.) 15 §-ának a határozattal érintett ren­delkezését a 48 1979. (XII. 1.) MT sz. (jelenlegi Mt. V.) 11. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. Ennek megfelelően az ezzel kapcsolatban kifejtetteket továbbra is irányadónak kell tekinteni. 66

Next

/
Thumbnails
Contents