Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

24-én szűnt meg. Az alperes erre figyelemmel 7632 forint arányos összegű tanulmányi támogatás visszafizetésére hívta fel. A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a felperesnek a fizetési felszólítás hatálytalanítására irányuló kérelmét, a visszafizetési kötelezettségét azonban — figyelemmel az alperesnek a tárgyaláson tett nyilatkozatára — 7340 forintban állapította meg. E határozatot a felperes keresettel támadta meg a munkaügyi bíróságnál, amely ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, a tartozás összegét 6445 forintra mérsékelte és a felperesnek havi 1000 forint részletfizetési kedvezményt adott. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes megszegte a tanulmányi szerződést, miután a tanfolyam befejezését követő egy évig nem tartotta fenn a munkaviszonyát az alperessel. Minthogy az alperes az igényét a per során 6445 forintra leszállította, a felperes ezt az összeget köteles megtéríteni. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. A többször módosított 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet' 20. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a dolgozó az e rendeletben nem említett iskolán vagy tanfolyamon — ideértve a vizsgát is — a vállalat, illetőleg hozzájárulásával társadalmi szerv kötelező kijelölése alapján vesz részt, a belföldi kiküldetésre vonatkozó rendelkezések szerint jogosult az utazási, élelmezési és szállásköltségeinek megtérítésére. Az említett jogszabályhely (3) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdés szerinti tanfolyamon részt vevő dolgozónak a tanfolyam miatt munkából távol töltött időre — jogszabály eltérő rendelkezése hiányában — átlagkereset jár. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a tanfolyamon való részvétellel kapcsolatos költségek közül a dolgozót csak az étkezés nyersanyagnormájának megfelelő összeg erejéig terjedő étkezési díj megtérítésére lehet kötelezni. A Legfelsőbb Bíróságnak a felhívott jogszabályi rendelkezés alapján — figyelemmel a peres felek ezirányú eltérő álláspontjára is — abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest az alperes kötelezte-e a tanfolyam elvégzésére, illetve kötelező kijelölés alapján vett-e azon részt. A Legfelsőbb Bíróság a jogvitát a következők szerint találta érdemben eldönthetőnek: A munkaügyi döntőbizottság 1980. szeptember 11-én tanúként hallgatta ki F- M.-né személyzeti és oktatási csoportvezetőt, aki előadta, hogy a felperes beiskolázásával kapcsolatban 1980. február 7-én feljegyzést kapott a Szervezési és Számítástechnikai Főosztálytól. Ebben kérték a felperes beiskolázását a SZÁMOK Assembler programozási nyelvtanfolyamára. A Főosztály 1980. április 9-én egy újabb feljegyzésben kérte, hogy a tanfolyami díjon kívül a felperesnek a vállalat a szállásköltséget is térítse meg. S. A. főosztályvezető utasítására és engedélyezésére április 12-én telexen megrendelte a szállást. A tanú egyebek között előadta azt is, hogy a felperes vitatta a tanulmányi szerződés megkötésének szükségességét. Ezzel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tanfolyam nem biz5 A továbbtanuló dolgozók kedvezményeit legújabban a 6 1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rendelkezés szabályozza. 59