Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

az N. utca 8. szám alatt levő ház felvonóhasználati díjával kapcsolatos kikötését a jogszabálynak megfelelő tartalommal kívánta módosítani. Az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis érvénytelen az a munkaszerződés, amelynek megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha pedig a munkaszerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a rendelkezés érvénytelen, és a munkaszerződés tartalma a szabálynak megfelelően alakul. Mindezekre figyelemmel a munkaügyi-bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes alaptalan keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 312/1981. sz., BH 1982/5. szám 214.) 49. í. Az áthelyezéssel alkalmazott dolgozó munkaszerződésében próbaidőt nem lehet kikötni. Ha ennek ellenére mégis próbaidőt kötöttek ki, a munkaszerződésnek ez a rendelkezése érvénytelen, és a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni [Mt. 22. § (3) bek., 23. § (2) bek., Mt. V. 18. § (2) bek.]. II. Ha a munkáltató a határozott időre kötött munkaszerződés letelte után azért köt a dolgozóval újabb határozott időre szóló munkaszerződést, hogy ezáltal a dolgozó próbaidejét meghosszabbítsa, az újabb munkaszer?ődésnek a határozott időre vonatkozó kikötése érvénytelen. [Mt. 2. §, 22. § (3) bek., 23. § (2) bek., MK 6. sz.] (M. törv. I. 10 347 1982. sz. BH 1983 6 szám 254.) g) Tanulmányi szerződés 50. Közép- vagy felsőfokú oktatásban részt vevő dolgozóval kötött tanulmányi szeződésben a munkaviszonyban eltöltendő idő tartamát nem lehet a támogatás időtartamánál hosszabb időben meghatározni. Érvénytelen a tanulmányi szerződés abban a részében, amelyben a vállalat a dolgozóval korábban kötött tanulmányi szerződés megszegéséből eredő és időközben elévült visszakövetelési jogának érvényesíthetőségét kötötte ki [Mt. V. 15. § (2) bek.]. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Kétségtelen tény, hogy a felek között két tanulmányi szerződés jött létre. Az első szerződés 1970. január 8-án kelt, s hatálya — az 5. pontjában foglaltak szerint — 1969. szeptember 1-én kezdődött és egymást követő három évig, 1972. szeptember l-ig tartott. A perben az sem volt vitás, hogy a felperes ezt a szerződést megszegte, az alperes azonban az ebből a szerződésszegésből eredő igényét a felperessel szemben nem érvényesítette. Ilyen tényállás mellett az eldöntésre váró kérdés elsődlegesen az volt, hogy az alperes az 1975. november 14-én létrejött újabb tanulmányi szerződésben kiköthette-e érvényesen azt, hogy a vállalat — feltéve, hogy a felperes a tanulmányai befejezésétől számított három évet nem tölti az alperesnél — követelheti az 1968—69., az 1969—70. és az 1975—76. tanévekre biztosított tanulmányi támogatás összegének teljes, illetve arányos megtérítését. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt az állapítható meg, hogy az alperes 55