Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

vitát csak akkor kezdeményezhet, ha a dolgozónak a másik munkahelyen való munkavégzése, illetőleg foglalkoztatása tilos. Más a helyzet azonban akkor, ha az eredetileg állandó munkahelyre alkalmazott dolgozót a munkáltató változó munkahelyű munkakörben ki • vánja foglalkoztatni. Erre a munkaszerződés módosításának szabályai szerint (Mt. 24. §, Mt. V. 19. §) csak a munkáltató és a dolgozó között létrejövő megállapodás abpján kerülhet sor. (Az MK 113. számú állásfoglalással módosított MK 5. számú állásfoglalás.) 33. A kinevezett dolgozót hozzájárulása nélkül a munkáltató csak akkor helyezheti át más telephelyre, ha a kinevezés változó munkahelyre történt, vagy az áthelyezés csupán ideiglenes jellegű. Érvénytelen a munkaügyi szabályzatnak az a rendelkezése, amely a különböző helyeken levő telephelyeket egy telephelynek minősíti [Mt. 22. § (1) bek., 24. § (1) bek., 35. §]. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése szerint a dolgozó a munkát — eltérő megállapodás hiányában — a vállalatnak azon a telephelyén köteles végezni, ahol a munkaszerződést megkötötték. Az Mt. 22. §-ának (1) bekezdése értelmében munkaszerződésnek minősül a kinevezés és annak elfogadása is. Az alperesnek az a telephelye, ahová a felperest kinevezték — a kórház és rendelőintézet — Sz., V. út 25. szám alatt, míg a szülészeti osztály Sz., B. u. 61. szám alatt van. A felperes új munkahelyre beosztása tehát más telephelyre történő áthelyezés volt. A munkáltató a dolgozót egyoldalú — a dolgozó hozzájárulása nélküli — intézkedés alapján csak azonos telephelyen belül oszthatja be más munkahelyre [Mt. 35. § (2) bek.]. Más telephelyre csak akkor helyezheti át, ha a dolgozó alkalmazása változó munkakörbe történt, vagy ha az áthelyezés csupán ideiglenes jellegű [Mt. 35. § (2)—(3) bek.J. Az adott esetben a feltételek egyike sem állott fenn, mert a felperes kinevezéséről szóló okirat nem rendelkezett arról, hogy a kinevezés változó munkahelyre szól, az alperes pedig nem tekintette ideiglenesnek az áthelyezést. Ilyen körülmények között a felperes áthelyezése más telephelyre a munkaszerződés módosítását jelentette, amelyhez az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a két fél közös megegyezése szükséges. Az alperes azonban nem egyezett meg a felperessel az áthelyezésben, ahhoz a felperes utólag sem járult hozzá, sőt azt sérelmesnek tartva, emiatt munkaügyi vitát is kezdeményezett. Az alperes munkaügyi szabályzata valóban tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a kórház és rendelőintézet, valamint a máshol elhelyezett szülészeti osztály egy telephelynek minősül. A telephely fogalmának ilyen kiterjesztő értelmezésére azonban a jogszabályok nem adnak lehetőséget, következésképpen az alperes munkaügyi szabályzatának idevonatkozó rendelkezése — amellett, hogy ellentétes a való tényekkel — jogszabálysértő és ezért érvénytelen. A belső szabályzat érvénytelen rendelkezését a munkaügyi vita eldöntésénél nem lehet figyelembe venni. Az Mt. 24. §-a (1) bekezdésének a perbeli jogvita eldöntésénél irányadó rendelkezése 46