Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

adott munkakör magasabb színvonalú ellátására irányuló igénye miatt kötötték-e meg. Ha az új eljárás során — a bizonyítékok alapos mérlegelése után — ez bizonyosodna be, a felmondást megalapozottnak kell tekinteni. (M. törv. II. 10 400 1980 3. sz.) 87. A munkáltatónak lehetősége van a felmondási indokok összefoglaló közlésére. Vita esetén azonban egyértelműen bizonyítani tartozik az így közölt indokok tényleges tartalmát és ezzel összefüggésben azt, hogy a dolgozó munkájára a továbbiakban a bizonyított okok miatt nincs szüksége /Mt. 26. § (2) bek., MK 95. sz.]. A munkaügyi bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Elöljáróban mutat rá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy téves a munkaügyi bíróság ítéletének az a megállapítása, amely szerint a felmondásra kizárólag a felperes vezetői képességeinek hiányosságai miatt került sor. A felmondás indokolása ugyanis általában — tehát mind az állatorvosi, mind az ágazatvezetői munkakör vonatkozásában — rója a gondatlan és felületes munkavégzést a felperes terhére. Ezt egyértelműen alátámasztja a peranyagban megtalálható figyelmeztetések és feljegyzések tartalma is. Mindezek előrebocsátása után megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes a felmondás indokait — figyelemmel a felperes magatartását érintő előzményekre — összefoglaló módon határozta meg. A munkáltatónak kétségkívül lehetősége van a felmondás indokainak ilyen módon való közlésére, vita esetén azonban egyértelműen bizonyítani tartozik az összefoglalóan közölt indokok tényleges tartalmát és ezzel összefüggésben azt, hogy a dolgozó munkájára a továbbiakban a bizonyított okok miatt nincs szüksége. Az alperes a perben egyrészt a figyelmeztetésekben, másrészt a központi állattenyésztő feljegyzéseiben foglaltakkal kívánta felmondása összefoglaló indokainak helytállóságát igazolni. Az alperesnek az említett iratokban felsorolt magatartásokat érintő megállapításai egyenként is olyan súlyúak, hogy a munkaügyi bíróság — különös figyelemmel a felperesnek az e megállapításokat teljes egészében vitató álláspontjára — nem mulaszthatta volna el valamennyi, a felperes terhére rótt magatartás, illetőleg mulasztás fennállása vonatkozásában a részletes bizonyítási eljárás lefolytatását. Ennek hiányában ugyanis nem tekinthető megnyugtatóan bizonyítottnak az alperes felmondása összefoglaló indokainak tényleges tartalma. Minthogy a felperes terhére rótt egyes magatartások az állatorvosi tevékenységhez is kapcsolódnak, a munkaügyi bíróságnak az új eljárás során figyelemmel kell lennie a 27/1977. (VII. 30.) MÉM számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. E jogszabály szerint ugyanis az üzemi állatorvos munkaviszonyának megszüntetése előtt az állategészségügyi állomás igazgatójának véleményét be kell szerezni. A perben nincs adat arra, hogy ez akár a felmondást megelőzően, akár a munkaügyi vita során megtörtént volna. A munkaügyi bíróságnak tehát ezt a véleményt — az említett bizonyítási eljárás lefolytatásán túl — az új eljárás során kell beszereznie. (M. törv. II. 10 058!1981/3. sz.) 97