Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

44. A napi pihenőidő az a folyamatos nyolcórai időtartam, amelyet a vállalat a dolgozó részére napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között pihenésre köteles biztosítani. A dolgozó folyamatos munkavégzésének és egészsége megóvásának, munkakészsége megtartásának biztosítása érdekében az Mt. 38. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a dolgozó részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. A vállalatnak tehát a dolgozó részére napi pihenőidő fejében legalább nyolc óra egybefüggő folyamatos időtartamot kell biztosítania, s túlmunkát is csak úgy szabad elrendelnie, hogy a napi pihenőidő egybefüggően biztosítva legyen. Ha a vállalat a napi munka befejezésétől a másnapi rendes munkakezdés időpontjáig a nyolc óra pihenőidőt nem biztosította, másnap a dolgozó az Mt. 38. -§-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest csak olyan időponttól kötelezhető munkára, hogy a nyolcórás pihenőidő számára biztosítva legyen. A dolgozónak a munkabérhez való jogát nem érinti, ha a nyolcórás pihenőidő biztosítása miatt a másnapi munkakezdés eltolódik. A kifejtetteket a készenlét elrendelésénél is megfelelően tekintetbe kell venni, azzal azonban, hogy a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendeletnek a 19/1976. (XII. 28.) MüM számú rendelettel megállapított 1/B. §-a szerint a lakáson töltött készenlétet követően, továbbá a készenlétnek (ügyeletnek) a miniszter által megállapított egyéb eseteiben a dolgozót pihenőidő nem illeti meg. (A MK 94. számú állásfoglalással módosított MK 17. számú állásfoglalás.) 45. A dolgozót a szabadság a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. Az Mt. 32. §-a, az Mt. V. 34. §-a értelmében a dolgozó — meghatározott feltételek fennállása mellett — második vagy további munkaviszonyt (másodállást, mellékfoglalkozást) létesíthet. Az Mt. 42. §-ának (1) bekezdése általában olyként rendelkezik, hogy a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár. Ebből következik, hogy a dolgozót a részére járó szabadság minden munkaviszonyban, tehát a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. Azonban minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni a dolgozót megillető pótszabadság mértékét, illetőleg azt, hogy a tanulmányi szabadságból mennyi időre kell a dolgozónak átlagkeresetet fizetni. Ha a dolgozót az egyes munkaviszonyokban bármilyen okból eltérő mértékű szabadság illeti meg, a dolgozó köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyában, amelyben már szabadságra nem jogosult, akkor is, ha a mási^k munkaviszonyában még szabadságát tölti. (MK 18. számú állásfoglalás.) 46. A dolgozónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a vállalat őt nem teljes munkaidőre alkalmazta. Az Mt. V. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkaszerződésben meg lehet állapodni abban, hogy a vállalat a dolgozót a munkakörére megállapított teljes munkaidőnek csak egy részére alkalmazza. A munkaszerződés86