Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

az irányadók. Ellenkező jogértelmezés mellett ugyanis nem volna olyan bí­rósági fórum, amely az esetleges polgári jogi igény érvényesítése tárgyában tévesen kiadott vállalati intézkedés (határozat, fizetési felszólítás, MIL-lap­ra történő bejegyzés), illetőleg az ügyben hozott döntőbizottsági határozat ellen megfelelő jogorvoslatot nyújthatna. (M. törv. II. 10 334/1978. sz.) 41. A felsőfokú oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán tanuló dolgozót — tanulmányi szerződésszegése esetén is — a jogszabály erejénél fogva megilletik mindazok a kedvezmények, amelyekre a gimnázium esti vagy levelező tagozatán való tanulás esetén jogosult volna [23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 10. § (3) bekezdés]. A felek 1973. november 1-én tanulmányi szerződést kötöttek. Ennek tar­talma szerint felperes — aki ekkor az alperes alkalmazásában üzemellenőri beosztásban dolgozott — arra vállalt kötelezettséget, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának levelező tagozatán tanulmányokat folytat és a képzettség megszerzése után két évig az alpe­resnél dolgozik. A felperes a tanulmányai folytatása közben — 1974. január 1-től az ed­digi üzemellenőri munkaköréből — amelynek betöltéséhez jogi végzettség nem volt szükséges — peresügyi előadói munkakörbe került. A városi ta­nács kerületi hivatala — a felperessel történt megállapodás alapján — 1978. február hónapjában az alperestől a felperes áthelyezését kérte. Az alperes a 38/1973. (XII. 27.) Korm. számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alap­ján — a jogszabály kötelező rendelkezésénél fogva — 1978. március 1. nap­jával a felperes áthelyezéséhez hozzájárult. Egyidejűleg a felperes a tanul­mányi szerződésből eredő támogatás címén — a szerződés megszegésére hi­vatkozva — 20 689 forint visszatérítésére kötelezte. Az alperes mellett működő munkaügyi döntőbizottság 2342 forint útikölt­ség megfizetése alól mentesítette a felperest, de a többlet szabadidőre, kon­zultációs szabadidőre és a vizsganapokra kifizetett átlagkeresetének, össze­sen 18 347 forintnak a visszafizetésére kötelezte. A felperes a döntőbizottsági határozat megváltoztatása iránti keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és teljes mentesítését kérte. Álláspontja szerint a tanulmányi szerződés semmis, mert azt olyan kedvezmények megadására kötötték, amelyeket jogszabály biztosít, ezt pe­dig visszakövetelni nem lehet. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem a munkakörének betöltéséhez szükséges végzettséget szerezte meg, ugyanis sem az üzemellenőri, sem a peresügyi előadói munkakör betöltésé­hez felsőfokú végzettség nem szükséges. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. ítéletének indokolásában a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendeletre hivatkozott. A rendelet 6—9. §-a rendelkezik a felsőfokú oktatási intézményekben tanulók kedvezményeiről. A 10. § (1) bekezdése felsorolja azokat az eseteket, amikor a 6—9. §-ában foglalt tanulmányi kedvezmények teljes tartamára átlagkereset illeti meg a dolgozót. A jogszabály tehát csak az itt felsorolt három esetben írja elő az átlag­kereset folyósítását. Ezek közül az egyik, és irányadó tanulmányi szerződés kötésének ténye. A felperes tehát nem azért kapott támogatást, mert a jog­82

Next

/
Thumbnails
Contents