Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A felperes a fizetési felszólítás hatálytalanítása iránt munkaügyi vitát indított. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. A felperes a döntőbizottsági határozat megváltoztatása iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben arra hivatkozott, hogy a munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert az alperes nem a képzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatta. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolása szerint az alperes az 1977. július 25-én kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy fizetésének változatlanul hagyása mellett rudazott gumitechnológus és normás feladatok elvégzésével bízza meg. A felperes tehát a képesítő tanfolyam elvégzése után képzettségének megfelelő, technikusi munkakörbe került. Egyébként az alperes a tanulmányi szerződésben csupán azt a kötelezettséget vállalta, hogy a felperesnek a szerződésben megjelölt tanulmányi kedvezményeket, támogatást biztosítja. A felperes munkaviszonyának idő előtti megszüntetésével szerződésszegést követett el, amiért a le nem dolgozott időre arányosan eső tanulmányi támogatást visszatéríteni köteles. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a törvény céljának megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. A per eldöntése alapjául szolgáló tényállást hivatalból is tisztázni kell. [Pp. 164. § (2) bekezdés, és Pp. 355. § (2) bekezdés.] Az adott esetben a munkaügyi bíróság ezeket a jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta és a per eldöntésének alapjául szolgáló tényállást megfelelően nem tisztázta. Az alperes az Mt. V. 70. §-ának (2) bekezdése alapján kibocsátott fizetési felszólításában részletezte, hogy az általa visszakövetelt 9569 forint összegű tanulmányi támogatás milyen tételekből áll. Arra hivatkozott, hogy a felperes a gépipari szakközépiskolai tanulmányai idején részesült 3400 forint „tanulmányi segélyből és tandíjból" 500 forintot, a munkából kiesett időre kifizetett 4844 forint munkabérből pedig 807 forintot köteles visszafizetni. E két tétellel kapcsolatban utalt arra, hogy a felperessel 1974. szeptember 1-én is tanulmányi szerződést kötött. Az 1974. szeptember 1-én kötött tanulmányi szerződés azonban nincs az iratoknál. A szerződés tartalma a rendelkezésre álló peranyag alapján nem állapítható meg. A munkaügyi bíróság e részben nem tett eleget tényállásfelderítési kötelezettségének, emiatt ítélete megalapozatlan. A tényállás feltárásának hiánya miatt nem állapítható meg, hogy a peres felek között az 1974. év szeptemberében létrejött tanulmányi szerződésnek mi volt a tartalma, abban a peres felek jogaikat és kötelezettségeiket miként szabályozták, illetve az sem álapítható meg, hogy a felperes e szerződéssel kapcsolatban elkövetett-e szerződésszegést. Ezzel összefüggésben utalni kell arra, hogy a döntőbizottsági tárgyaláson az alperes képviselőjének nyilatkozata szerint a felperes az 1974. szeptember 1-én kelt tanulmányi szerződést nem írta alá. Az alperes nyilatkozata alapján még az is kétséges, hogy a peres felek között egyáltalán létrejött-e tanulmányi szerződés. Az 1976. szeptember 1-én kelt tanulmányi szerződés 2. pontja szerint a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az 1976. szeptember 1-én kezdődő 10 hónapos technikusi minősítő tanfolyamot elvégzi és 1979. szeptem75