Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

29. Megnevezése ellenére sem jön létre munkaviszony a felek között, ha az alkalmazónak a munkavégzésre nincs utasítási joga és munkabért sem fizet. A II. rendű felperes pecsenye-lángossütő kereskedő, iparigazolványa értelmében a kereskedői tevékenységet csak felelős üzletvezető alkalmazásával gyakorolhatja. Megállapodást kötött az I. rendű alperessel, melyet a felek munkaszerződésnek jelöltek meg. E szerint felelős üzletvezetőként B. György I. r., eladóként K. A. II. r., G. J. III. r. és B. J. IV. rendű alpereseket alkalmazta. A II. rendű felperes kártérítés megfizetése, míg az I. rendű alperes munkaviszonyának helyreállítása iránt terjesztett elő panaszt a II. rendű felperes ellen a közös munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság határozatában hatásköre hiányát állapította meg és az eljárást megszüntette, mert álláspontja szerint a felek között nem jött létre munkaviszony. Az iratokat a kerületi bírósághoz tette át. A kerületi bíróság az áttett ügyet munkaügyi vitának minősítette és végzésével hatásköre hiányát megállapítva az iratokat visszaküldte a közös munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottsági eljárás során az I. r. alperes akként módosította panaszát, hogy egy kiszolgáló pult kiadására kérte a II. rendű felperest kötelezni. A munkaügyi döntőbizottság kereset hiányában jogerőre emelkedett határozatával ismét megállapította hatásköre hiányát és megszüntette az eljárást. A jogerős határozat ellen a kerületi ügyészség óvást nyújtott be és a döntőbizottsági határozat hatályon kívül helyezését indítványozta. Utalt arra, hogy hatásköri összeütközés bíróság és munkaügyi döntőbizottság között az 1972. évi IV. tv. 5. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel nem állhat fenn, a döntőbizottság köteles lett volna érdemben dönteni. A közös munkaügyi döntőbizottság határozatával az ügyészi óvást elutasította, hatásköre hiányát ismét megállapította és az eljárást megszüntette. Indokolásában a korábbi ténybeli megállapításra hivatkozott, határozata jogi indokot nem tartalmaz. A határozat ellen az I. és II. rendű felperesek keresettel éltek, ebben a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését kérték. A munkaügyi bíróság jogerős végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, és az iratokat egyidejűleg felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz eljáró bíróság kijelölése végett. A Legfelsőbb Bíróság eljáró bíróságul a kerületi bíróságot jelölte ki. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja helytálló. Az Mt. 63. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó és a vállalat között munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában a munkaügyi döntőbizottság jár el. A (2) bekezdés értelmében az ilyen vitában hozott határozat ellen a munkaügyi bírósághoz lehet keresetet benyújtani. A peres iratokból azonban megállapítható, hogy a peres felek között — a megnevezés ellenére — nem jött létre munkaviszony. A II. rendű felperes ugyanis az I. rendű alperesnek átengedte az ipara gyakorlását, aki azt önállóan megszervezte és a forgalomtól, bevételtől függően havi 3000 forintot fizetett a II. rendű felperesnek. A bevétel az alpereseket illette, nem voltak kötelesek azzal a felperesnek elszámolni. Ez azt is jelentette, hogy a II. ren60