Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ság titkárának. A munkáltatói intézkedés ellen — a felperes érdekében — a vállalat szakszervezeti bizottsága panaszt terjesztett a munkaügyi döntőbizottság elé, amely a panaszt elutasította. A döntőbizottság határozatának megváltoztatása és a figyelmeztetés hatályon kívül helyezése iránt a szakszervezeti bizottság a felperes nevében keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott. A döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes 1977. június 10-én kelt figyelmeztetését hatályon kívül helyezte. A bíróság az ítéletét azzal indokolta, hogy az Mt. 16. §-ának (1) bekezdése és az Mt. V. 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a választott szakszervezeti tisztségviselőt a megbízatása idejére és az annak lejártát követő két év tartamára munkajogi védelem illeti meg. A munkajogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításához. Utalt arra is a bíróság, hogy a figyelmeztetés egymagában jogkövetkezménnyel nem jár, de sérelmes lehet a dolgozó számára, mert dolgozótársai előtt kedvezőtlen megvilágításba helyezheti. Egyéb következményekkel is járhat, mert később esetleg felmondás vagy fegyelmi ügy kapcsán felhasználható a dolgozó munkájának, magatartásának értékelésénél. Erre tekintettel — a bíróság álláspontja szerint — az alperesnek az írásbeli figyelmeztetés meghozatala előtt ki kellett volna kérnie a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv véleményét. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A szakszervezeti tisztségviselők az e tisztségükkel összefüggő munkájuk ellátása során összeütközésbe kerülhetnek a vállalat vezetőivel. Ezért az Mt. 16. §-a különleges védelmet biztosít a részükre. A munkajogi védelmet az Mt. V-nek a 12/1976. (V. 27.) MT számú rendelettel megállapított 7. §-a (3) bekezdése a fegyelmi eljárás megindítására is kiterjesztette annak kimondásával, hogy „a munkajogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításához is". Ez a rendelkezés a szakszervezeti tisztségviselőnek kifejezetten a fegyelmi eljárás megindításával kapcsolatban nyújt munkajogi védelmet. Fegyelmi eljárás megindításának pedig csak fegyelmi vétség komoly gyanúja esetén van helye. A fegyelmi eljárás alapján — az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése értelmében — írásbeli indokolt határozattal kell a fegyelmi büntetést kiszabni. A fegyelmi büntetéseket az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése sorolja fel. Ezek közül az a) és b) pont alatti megrovás, illetve szigorú megrovás fegyelmi büntetés kifejezetten erkölcsi jellegű és így elősdlegesen erkölcsi súlyuknál fogva hatnak. Nyilvánvaló, hogy kisebb súlyú mulasztás esetén — amelyet ellensúlyoz a dolgozó addigi jó és eredményes munkája — nincs szükség fegyelmi eljárás lefolytatására, mert a munkafegyelem védelme érdekében más eszköz is rendelkezésre áll. Ilyen eszköz a figyelmeztetés. A dolgozó kisebb súlyú mulasztása vagy egyéb nem jelentős, de a munkafegyelmet sértő vagy veszélyeztető magatartása esetén, amikor a kötelezettségszegés súlyával az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése a) pontjában írt legkisebb fegyelmi büntetés sincs arányban, a munkáltató szóban vagy írásban figyelmeztetheti a dolgozót. Mivel ilyen esetben nincs szükség fegyelmi eljárás megindítására, ezért ebben az esetben — amenynyiben szakszervezeti tisztségviselővel szemben kénytelen a munkáltató fi51