Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A felperes keresettel élt a határozat ellen, amelyet a munkaügyi bíróság elutasított. A munkaügyi bíróság egyetértett az elévülés kérdésében a munkaügyi döntőbizottság álláspontjával, ezért érdemben nem vizsgálta a marasztalás jogszabályi feltételeinek fennállását. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 5. §-ának'(l) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó igény — a bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség kivételével — három év alatt elévül. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé válik. Károkozás esetén a kártérítési igény akkor esedékes, amikor jogellenes magatartás folytán a dolgozót vagy a munkáltatót kár érte. Mindaddig, amíg a kár nem következett be, vagyoni sérelem hiányában kártérítési igényről nem lehet szó. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a kár bekövetkezését előre lehet látni, de az ténylegesen még nem következett be. Amennyiben egy magatartás miatt különböző időpontokban éri kár valamelyik felet, akkor az egyes károk megtérítése iránt támasztható igények is ehhez igazodóan különböző időpontokban válnak esedékessé. Az elévülés kérdését tehát az egyes károk tekintetében külön-külön kell vizsgálni. A munkáltató a dolgozó vétkes károkozása esetén az egy magatartással okozott különböző károk miatt tehát több határozatot is hozhat az egyes elévülési időkön belül. Az így kiszabott kártérítések együttes összege azonban nem haladhatja meg az Mt. 57. §-ában, illetve az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdésének a)—c) pontjainak megállapított mértékét. A felperes az előbbiekre tekintettel az elévülési időn belül helytállóan kötelezte az alperest a társadalombiztosítási szolgáltatások megtérítéséből eredő kárának megtérítésére, a munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. (M. törv. II. 10 106/1976. sz., BH 1977/4. szám 167.) 11. A besorolási intézkedés elleni panaszt az elévülési időn belül lehet előterjeszteni. Ha a vállalat a helytelen besorolást az elévülési idő eltelte után módosítja, a dolgozó az új és a korábbi besorolás közötti bérkülönbözetet, s a bérkülönbözet iránti igényét három évre visszamenően érvényesítheti [Mt. 5.§(1) bek., 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 17. §]. A felperesek az alperes egészségügyi intézmény technikus munkakörben dolgozó alkalmazottai. A 18/1971. (Eü. K. jún. rk.) EüM—MüM számú együttes utasítás értelmében az egészségügyi dolgozókat 1971. június 1. napjával kezdődő hatállyal újra kellett besorolni. A felpereseket a munkáltató 1971. június 28-án az E. 308. kulcsszámú előadó I. megjelölésű munkakörbe sorolta be. Az Egészségügyi Minisztérium a megyei közegészségügyi és járványügyi szervek bérgazdálkodásának vizsgálata során megállapította, hogy azok néhány munkakör esetében az előírástól eltérő besorolást hajtottak végre. Ezért 1975. január 10-én kiadott 52 964/1974—5/5. számú közleményében a besorolások módosítására adott utasítást, így többek között rendelte a műszaki technikumi végzettséggel rendelkező dolgozóknak — és ekként a felpereseknek is — az E. 307. kulcsszámú munkakörbe való besorolását. Az alperes 1975. január 1-i hatállyal sorolta át a felpereseket az E. 307. kulcsszámú munkakörbe. 31