Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

viszony esetén is jogosulttá vált a 40 éves jubileumi jutalomra, feltéve, hogy a korábbi jutalma esedékességétől 10 év eltelt. Téves azonban a munkaügyi bíróságnak a perújítási kérelmet érdemben elutasító ítélete is. A perújító felperes mellékelte a munkakönyvét, és a járási tanács VBelnökének határozatát. A határozatból kitűnően a perújító felperes 1965. február hó 24. napján 25 év folyamatos munkaviszonnyal rendelkezett, ezért részére a végrehajtó bizottság elnöke engedélyezte a jubileumi jutalom kifizetését. A munkakönyv adataival egybevetve a per egyéb adatait megállapítható, hogy a perújító felperes munkaviszonyának megszűnésekor 36 év 4 hónap és 10 nap munkaviszonnyal rendelkezett, tehát az Mt. V. 66. §-ának (2) bekezdése szerint jogosulttá vált a 40 évi munkaviszony alapján járó jubileumi jutalomra, ugyanis az említett idő eltelt a korábbi jutalom esedékességétől és kifizetésétől is. A munkaügyi bíróság tévedése azzal magyarázható, hogy az ítélet indokolásában részletesen felsorolt munkaviszonyok közül többnek a tartamát tévesen határozta meg. így pl. a perújító felperes 1955. október hó 15-től 1956. december hó 31-ig terjedő munkaviszonyát 2 hónap és 16 nap tartamban vette figyelembe, noha az helyes számítással 1 év 2 hónap és 16 nap volt. A legutolsó munkaviszony tartamánál is 11 hónappal kevesebbet vett figyelembe. Minthogy a munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja miatt nem vizsgálta a felperest megillető jubileumi jutalom összegszerűségét, ítélete megalapozatlan is. Egyébként a munkaügyi bíróság külön nem határozott a perújítás megengedhetőségéről, a tárgyalást érdemben folytatta. Ebből arra lehet következtetni, hogy a perújítást megengedhetőnek találta. Ha saját álláspontjához képest nem látott okot az alapítélet megváltoztatására, a Pp. 268. §-a értelmében a megtámadott ítéletet kellett volna hatályban fenntartania. (M. törv. II. 10 062/1978. sz.) 184. Ha a dolgozó a jubileumi jutalomra jogosulttá vált, azt részére folyósítani kell még akkor is, ha annak kifizetését nem kérte, mert a jubileumi jutalom a dolgozót megillető járandóság, arra alanyi joga van [Mt. 48. § (2) bekezdése]. A felperes 1950. október 15-től 1965. július 15-ig az alperes postahivatalában dolgozott kézbesítőként. Az alperesnél fennállott munkaviszonya a saját felmondása folytán 1965. július 15-én szűnt meg. Ekkor közel 15 évi folyamatos munkaviszonnyal rendelkezett. E munkaviszonyát megelőző egyéb munkaviszonya a munkakönyve tanúsága szerint nem volt. A felperes 1975. augusztus 1-én ment nyugdíjba az újabb munkáltatójától az O. M. Sz. K. Vállalattól. 1976 májusában azzal a kérelemmel fordult az O. M. Sz. V. igazgatójához, engedélyezze a 25 és 40 éves jubileumi jutalma kifizetését. Az igazgató levelében a következőkről tájékoztatta a felperest: „A rendelkezésünkre bocsátott 1976. március 22-én kelt társadalombiztosítási igazolás alapján megállapítást nyert, hogy 1975. augusztus 1-el bekövetkezett nyugdíjazása időpontjáig 38 év és 108 nap szolgálati idővel rendelkezett. 294