Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

munkaviszonya van [Mt. 48. §, Mt. V. 66. §, 10/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 7. §]." A felperes 1938. július 1-től 1976. április 7-ig az alperes jogelődje, majd az államosítás után az alperes alkalmazásában állott. A munkaviszonya 53 éves életkorában a rokkantsági nyugdíjazására tekintettel szűnt meg. A felperes panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, mert az alperes nem fizette ki a nyugdíjazásakor a negyven éves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította, mert az volt az álláspontja, hogy mivel a felperes rokkantságának fennállá­sát 1978-ban felül kell vizsgálni, jubileumi jutalomra csak akkor lesz jogo­sult, ha a rokkantságát véglegesen megállapítják. A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyet a munkaügyi bíróság elutasított. A munkaügyi bíróságnak is az volt az álláspontja, hogy a felperes követelése időelőtti. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 48. §-ának (3) bekezdése szerint a huszonöt, negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Az Mt. V. 66. §-ának (2) bekezdése a munkaviszonyban töltött idő számí­tásával kapcsolatban azt a kedvezményt biztosítja, hogy a negyven, illetőleg az ötven éves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszony alapján is ki kell fizetni a munkaviszonynak nyugdíjazás folytán történt megszűnése esetén. A jogszabály az e kedvezményre való jogosultságot illetően nem tesz meg­különböztetést a dolgozók között abból a szempontból, hogy a nyugdíjazás rokkantság miatt, az öregségi nyugdíjra jogosító életkor elérésére tekintet­tel vagy egyéb okból történt. A kedvezménynek az a feltétele, hogy a dol­gozó a nyugdíjazásakor rendelkezik-e legalább 35, illetőleg 45 évi munkavi­szonnyal, és hogy a korábbi jubileumi jutalom esedékességétől, illetve ki­fizetésétől eltelt-e a 10/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 7. §-ának (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott idő. Tévedett tehát a munkaügyi döntőbizottság és a munkaügyi bíróság, ami­kor a felperes negyven éves jubileumi jutalom iránti panaszát, illetve kere­setét időelőttiség miatt elutasította arra az álláspontra helyezkedve, hogy a jubileumi jutalomra való jogosultsága csak a későbbi orvosi felülvizsgála­tának eredményétől függően lesz megállapítható. Az ítélet indokolásában kifejtett jogi álláspont érvényesülése a rokkantsági nyugállományba kerü­lőket kizárná a nyugdíjba menő dolgozókat a jubileumi jutalom kifizetése tekintetében megillető kedvezményből, és ezáltal szűkítené a kedvezményre jogosultak körét. Ez azért is helytelen volna, mert éppen a hosszú munka­viszonnyal rendelkező és a foglalkozásukat rajtuk kívülálló okból, egészségi állapotuk miatt abbahagyni kényszerülő dolgozókat sújtaná. (M. törv. I. 10 364/1976. sz., BH 1977/9. szám 402.) 4 A 10/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet még hatályban levő rendelkezéseit a 19/1976. (XII. 28.) MüM sz. rendelet 9. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. A hatá­rozatban foglalt döntés azonban az újabb jogszabály rendelkezéseinek — a 7/1967. (X. 8.) MüM sz. rendeletnek a 19/1976. (XII. 28.) MüM sz. rendelet 4. §-ával megálla­pított 10/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak — is megfelelnek. 292

Next

/
Thumbnails
Contents