Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

szonyban töltött idő igazolását és beszámítását, mert a tanúbizonyítás kizárt. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése szerint, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas. Ilyen bizonyítási eszköz lehet a Pp. 166. §-ának (1) bekezdése szerint a tanú valomás is, mivel nincs olyan jogszabály, amely a munkaviszony igazolását csak eredeti okiratokkal engedi meg, illetőleg a tanúvallomást a bizonyítási eszközök köréből kirekesztené. Nem lett volna tehát akadálya annak, hogy a munkaügyi bíróság az alperes 1943. március 1-től 1944. november 30-ig fennállott munkaviszonyát tanúvallomások alapján figyelembe vegye, illetőleg ezeket a bizonyítékokat a per egyéb adataival egybevetve mérlegelje [Pp. 206. § (1) bek.]. Szükséges ezért a társadalombiztosítási albizottság iratainak beszerzése, amit téves jogi álláspontja miatt a munkaügyi bíróság elmulasztott, s emiatt az ítélete megalapozatlan. Az Mt. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a huszonöt, negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Az Mt. V. 66. §-ának (2) bekezdése ezzel kapcsolatban pedig azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a dolgozó nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmát a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. E két rendelkezés egybevetéséből következik, hogy a dolgozó akkor is jogosult a jubileumi jutalomra, ha nyugdíjazása miatt a munkaviszonya megszüntetésekor huszonöt évi munkaviszonnyal még nem rendelkezik, de a nyugdíjazás évének december 31. napjáig ezt az időt letöltötte volna, ha időközben munkaviszonyát nem szüntetik meg a nyugdíjjogosultság megszerzésére tekintettel. A munkaügyi bíróságnak erre tekintettel tehát vizsgálnia kell az új eljárás során, hogy az alperes az 1974. december 31-ig terjedő időben a huszonöt évhez még szükséges munkaviszonyt megszerezhette-e. A munkaügyi bíróságnak az új eljárás keretében azt is vizsgálnia kell, hogy a nyugdíjazás időpontjában milyen összegű volt az alperes alapbére, ugyanis az Mt. V. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozót jubileumi jutalomként egy havi alapbére illeti meg. (M. törv. II. 10 030/1976. sz., BH 1977/1. szám 40.) 181. A termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló fizikai dolgozó jubileumi jutalmának összegét a személyi alapórabére alapulvételével kell megállapítani [Mt. V. 66. § (1) bek., 12/1971. (X. 13.) MÉM sz. r. mell. 11/2. pont, Pp. 355. § (2) bek., MK 83. sz. állásfoglalás]. A felperes az alperes termelőszövetkezet alkalmazásában állott. Munkaviszonya 1973. március 5-én szűnt meg. Ekkor nyugdíjazták, és ennek során a társadalombiztosítási szerv megállapította, hogy 28 év 38 napot töltött munkaviszonyban. Ezért a felperes ezt követően a 25 munkaviszonyban töltött év után járó jubileumi jutalom kifizetését kérte a termelőszövetkezettől. 290