Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A felperes az átsorolása miatt felülvizsgálati kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben sérelmezte, hogy az átsorolással az alperes jogellenesen egyoldalú munkaszerződés-módosítást hajtott végre, ami jövedelemcsökkentést eredményezett. Űj munkakörét 1975. október 15-től egyébként is azzal a feltétellel vállalta, hogy változatlanul a „műszaki gazdasági vezető I." kategóriában marad. Álláspontja szerint a 16/1976. MüM számú rendelet rendelkezései csak a rendelet hatálybalépését követően újonnan belépő dolgozókra vonatkozhatnak. Előadta még, hogy több évtizedes osztályvezetői működése alatt kormánykitüntetésben és miniszteri kitüntetésben részesült. Az alperesnél 24 éve dolgozik, üzemmérnöki képesítéssel rendelkezik, s több szakmai tanfolyamot végzett. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperes kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 6. §-ára, valamint 7. §-a (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozással arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a hivatkozott MüM számú rendelet 4. számú melléklete ötödik bekezdésének alkalmazásával a felperest, mint osztályszervezetbe nem tartozó vezetőt a II. kategóriába átsorolta. A felperes a döntőbizottság határozatát keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt. Keresetlevelében sérelmezte a II. kategóriába sorolást, mert ez álláspontja szerint alacsonyabb munkakörbe sorolást jelentett, és ennek következtében évi jövedelme 3350 forinttal csökkent. Az I. kategóriába tartozó dolgozók ugyanis 5%-kal növelt alapbérük figyelembe vételével kapják a prémiumukat. Ez számára már csak azért sem jelentéktelen, mert 1978-ban védett korba lép. Egyébként is az alperes 1975 októberében arról biztosította, hogy új munkakörében is megmarad az I. kategóriában. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. ítéletének indokolásában a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 7. §-ának (4) bekezdésére hivatkozott, és megállapította, hogy az alperes a besorolásnál a rendelet 4. számú mellékletében foglaltaknak megfelelően járt el, amikor a felperest „műszaki gazdasági vezető II." kategóriába sorolta. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Elöljáróban kell kiemelni, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügyet a per iratai alapján érdemben eldönthetőnek találta. A felperes a közös megegyezéssel történt munkaszerződés-módosítást követően a gépesítés fejlesztés vezetői munkakörében is a „gazdasági-műszaki vezető I." kategóriában maradt az alperes műszaki igazgatóhelyettese 1975. október 1-én kelt intézkedésének megfelelően, 1975. október 15-től 1977. július l-ig, amikor is a nevezett a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendeletre és a kollektív szerződésre hivatkozással a felperest „műszaki-gazdasági vezető II." kategóriába sorolta. A felperes felülvizsgálati kérelmében, keresetlevelében, illetőleg a döntőbizottság tárgyalásán állította, hogy az alperes kollektív szerződése szerint — amely 1976. július 1-én lépett hatályba — a gépesítés fejlesztés vezető az I. kategóriába tartozik. A 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 6. §-a szerint a minősítést és besorolást meg kell változtatni, ha a minősítés, besorolás alapjául szolgáló feltételek módosulnak. Ugyanennek a rendeletnek a 7. §-a (4) bekezdése értelmében pedig e rendelet alapján a fizikai és nem fizikai foglalkozásúak 241