Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

vi és esetenkénti felvonóhasználati díj 50%-a az épülethez beosztott személyt (a felvonóvezetőt) illeti meg. A házban 29 olyan lakás van, amelyhez felvonókulcsot adtak. A rendelet melléklete szerint meghatározott 30 ft/hó/ lakás díj 50%-a, vagyis havi 435 Ft fizetendő a felperesnek. Miután a jogszabály 1972. október 13-tól kezdődően lépett hatályba, a munkaügyi bíróság az ítéletével ettől az időponttól 1974. augusztus 15-ig, összesen 22 hónapra kötelezte az alperest 9570 Ft felvonókezelési díj megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság határozata és a munkaügyi bíróságnak az új eljárás során hozott ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az egyes házkezelői szolgáltatások ellátásáról szóló 17/1972. (X. 13.) ÉVM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint ,,a rendelet hatálya — a tulajdonjog formájára tekintet nélkül — kiterjed minden többlakásos lakóépületre, továbbá bérbeadás útján hasznosított vegyes rendeltetésű (részben lakás, részben nem lakás céljára szolgáló) épületre". A 2. § (1) bekezdése értelmében a bérbeadót terhelő házkezelői szolgáltatásnak kell tekinteni többek között a személyfelvonó használatának biztosítását is. E szolgáltatások ellátásáról az épület tulajdonosa, kezelője köteles gondoskodni [2. § (2) bek.]. A kezelő a személyfelvonó használatát a rendeletben megállapított mértékű díjazás ellenében köteles biztosítani az épületben levő lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség bérlője, használója, továbbá harmadik személy részére [2. § (2) bek.]. A 2. § (4) bekezdése pedig megállapítja: „ha a lakásszövetkezeti házban, továbbá társasházban levő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget a tulajdonos használja, az (1) bekezdésben említett szolgáltatások költségeinek viselésére az alapszabály, illetőleg az alapító okirat rendelkezései az irányadók". Az említett, valamint idézett rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a jogszabály a bérbeadó és a bérlő, illetőleg — a 2. § (4) bekezdésében foglaltak szerint — a lakásszövetkezet és a lakástulajdonosok egymás közötti viszonyában kívánta rendezni egyes szolgáltatások teljesítésének és az ezekért fizetendő ellenérték kérdését. Más szóval: a jogszabály sorolja fel azokat a szolgáltatásokat, amelyeknek a teljesítése a bérbeadót (az adott esetben a lakásszövetkezetet) terheli és az e szolgáltatásokkal kapcsolatban a bérlőre (az adott esetben a szövetkezeti lakás tulajdonosára) háruló, a bérbeadóval (lakásszövetkezettel) szemben fennálló fizetési kötelezettségeket és azok mértékét. Kétségtelen, hogy a rendelet 16. §-ának (2) bekezdése szerint a 9. § (1) bekezdésének a), illetőleg c) pontja alapján fizetett havi és esetenkénti felvonóhasználati díj 50%-a az épülethez beosztott személyt (a felvonóvezetőt) illeti meg. Csakhogy a jogszabálynak ez a rendelkezése kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha az épület kezelője és bérlője (az adott esetben a tulajdonosok) a felvonóhasználat díja tekintetében megállapodtak. Az alperes alapszabályából megállapítható, a lakásszövetkezet nem állapodott meg a tulajdonosokkal a személyfelvonó használatával kapcsolatos költségek viselése kérdésében [2. § (4) bek.], a tulajdonosok tehát személyfelvonó használati díjat nem fizetnek. Ebből pedig következik, hogy a felperes nem tarthat igényt a 16. § (2) bekezdésében említett díjazásra. 222