Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A nyugellátások és baleseti nyugellátások folyósítására vonatkozó rendelkezések szerint a munkaviszonyban foglalkoztatott öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját mindaddig folyósítani kell, amíg a foglalkoztatás ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet (általában az évi 840 órát) nem haladja meg. Ellenkező esetben — az előírt mértékben és módon — a nyugdíj szüneteltetésének van helye [1975. évi II. tv. 99. §, 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 202—212. §, 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 132—143. §]. Az a körülmény, hogy a munkaviszonyban álló dolgozó nyugdíjas, a fentiekből kitűnően csak a nyugdíjának folyósítása körében válthat ki korlátozásokat, de nem érinti a munkaviszonya alapján őt megillető járandóságokat, így különösen munkabérét, a szabadságának tartamára járó díjazását, a munkaszüneti nap miatt kiesett munkaidőre járó átlagkeresetét stb. E járandóságok ugyanúgy megilletik, mint az azonos munkaidő-beosztás és azonos egyéb feltételek mellett foglalkoztatott nem nyugdíjas dolgozókat. (MK 74. számú állásfoglalás.) 133. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havidíjas dolgozó távolléte esetén havi munkabéréből a munkaidő-beosztás szerint mulasztott munkaidővel arányos bért kell levonni. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havidíjas dolgozónak a vállalat által nem fizetett távolléte (fizetés nélküli szabadság, betegség, igazolatlan mulasztás stb.) esetén a munkaidő-beosztás szerint mulasztott munkaidővel arányos bért kell a havi munkabéréből levonni. Ha a vállalat az előre látható hosszabb távollét miatt vagy pedig a jogszabály ellenére nem határozta meg és nem közölte a munkaidő-beosztást, ilyen esetben a távollevő dolgozó munkaidejét a részleg többi, hasonló munkát végző dolgozója munkaidejével számolják el. Ha hasonló munkát végző dolgozó nincs (pl. a dolgozó, mint karbantartó lakatos egyedül végez ilyen jellegű munkát), akkor a korábbi időszakra vonatkozó munkaidő-beosztást kell alapul venni. Más a helyzet azoknál a dolgozóknál, akik munkaidejének felhasználását a feladatok szabják meg (pl. újságíró, üzletszerző, gépkocsivezető, házfelügyelő). Ilyen munkakörben munkaidő-beosztás nincs, tehát eleve kizárt annak meghatározása és közlése. E dolgozók esetében tehát a kiesett munkaidőt a rájuk vonatkozó átlagos napi munkaidő alapján kell meghatározni. (MK 80. számú állásfoglalás II. része.) 134. A személyi alapbér meghatározása. Az Mt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaszerződésben — a dolgozó munkaköre mellett — meg kell határozni a dolgozó személyi alapbérét. Az Mt. V. 17. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a határozatlan időtartamra szóló munkaszerződést nem foglalták írásba, a vállalat köteles a dolgozót személyi alapbéréről a munkába lépéstől számított három napon belül írásban értesíteni. A munkajogi szabályok a fentiek mellett egyéb esetekben is rendelkeznek a dolgozó személyi alapbéréről. így pl. annak a dolgozónak, aki a vállalat működését jelentősen befolyásolhatja, az Mt. 47. §-ának (2) bekezdése szerint a vállalat veszteséges működése esetén a jogszabályban meghatározott mértékben és ideig csökkentett személyi alapbér jár. Az Mt. V. 66. 2>18