Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az Mt. 25. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaviszony a dolgozónak más vállalathoz történő áthelyezésével megszűnik. Ebben a két vállalatnak egymással és a dolgozóval meg kell állapodnia. Vitás volt a gyakorlatban, hogy ha a vállalat az áthelyezéshez nem járul hozzá, a dolgozó emiatt munkaügyi vitát kezdeményezhet-e (Mt. 4. §), s az áthelyezéshez hozzá nem járuló vállalatot a munkaügyi vitát eldöntő szerv az áthelyezéshez való hozzájárulásra kötelezheti-e. Az Mt. 4. §-ához fűzött miniszteri indokolás 3. pontja szerint a dolgozó a vállalat intézkedései ellen panasszal élhet, kivéve, ha — a gazdasági érdekek érvényesítése végett — a jogszabály a vállalat mérlegelésére bízza a végleges döntést. A 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében ha a dolgozó valamely jogosultságát nem jogszabály biztosítja, hanem annak megadását az igazgató a mérlegelési jogkörében döntheti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható, kivéve, ha jogszabály megengedi. A kifejtettekből következik, hogy a más vállalathoz történő áthelyezéshez való hozzájárulás a vállalat hatáskörébe tartozó olyan kérdés, amelyben a vezető belátására van bízva a döntés. Következésképpen a dolgozó a meghozott döntés ellen — mint ahogy pl. a jutalmazás kérdésében is — a munkaügyi vitát eldöntő szervhez panasszal nem fordulhat. A dolgozónak megvan a lehetősége arra, hogy ha a vállalatnál a reá vonatkozó munkafeltételek nem kielégítőek, a munkaviszonyát felmondja. Arra azonban, hogy a vállalat más vállalathoz, méghozzá a dolgozó által megjelölt vállalathoz történő áthelyezéséhez hozzájáruljon, munkaügyi vitát eldöntő szervnél előterjeszthető igénye nincs. Ha azonban a vállalat a dolgozó áthelyezéséhez előzőleg hozzájárult és az erre vonatkozó megállapodás megtörtént, de utóbb a vállalat ennek a kötelezettségének nem hajlandó eleget tenni, a dolgozó a megállapodás teljesítése érdekében munkaügyi vitát kezdeményezhet. Ilyenkor ugyanis már nem az áthelyezéshez való hozzájárulás kikényszerítéséről, hanem a munkaszerződés-módosításban foglalt áthelyezésre vonatkozó megállapodás érvényesítéséről és az ennek megfelelő munkakönyvi bejegyzés teljesítéséről van szó. Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT számú rendelet (a továbbiakban: Mt. VÁ.) 1. §-a értelmében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásaként kiadott 34/1967. (X. 8.) Korm. számú rendelet (Mt. V.) az államigazgatási és az igazságszolgáltatási szervekre, valamint ezek dolgozóira vonatkozóan az ebben a rendeletben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni. Az általános szabálytól eltérő, fentebb kifejtett, egyik ilyen rendelkezése az Mt. VÁ. 10. §-a (1) bekezdésének az, hogy a nem államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervtől ilyen szervhez történő alkalmazás esetén a dolgozót — kérésére — át kell helyezni. 1974. július 1-től (Mt. VÁ. 26. §) tehát olyan esetben, amikor a dolgozó nem államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervvel áll munkaviszonyban, s államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervvel létesít munkaviszonyt, a jogszabály kötelező rendelkezése értelmében a dolgozót — kérelmére — a kifejtettek szerint át kell helyezni az új munkáltatóhoz (az államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervhez), feltéve, hogy az új munkahely elfoglalására megjelölt idő a dolgozóra irányadó 215