Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az előzőekben kifejtetteket figyelembe véve a munkaügyi bíróság nem tisztázta mindazokat a körülményeket, amelyek a felek közötti vita megnyugtató eldöntéséhez szükségesek, ezért jogerős ítélete azon túl, hogy jogszabálysértő, egyben megalapozatlan is. A bíróság a periratok tanúsága szerint csupán a felperest és tanúként közvetlen főnökét hallgatta ki, ezen túlmenő bizonyítást azonban nem folytatott le, emiatt számos lényeges tényállási elem tisztázatlan maradt. A felmondó levél adataiból kiindulva a bíróságnak elsődlegesen azt kell tisztáznia, hogy az 1977. január 1-től július 15-ig terjedő időszakban a felperes törvényes munkanapjainak számához képest a felperes ténylegesen hány munkanapon dolgozott. A felmondó levél szerint ugyanis a felperes 70 napot teljesített, ezzel szemben a periratok között található egyik munkáltatói kimutatás szerint csak 69 volt a felperes által ledolgozott munkanapok száma. A továbbiakban azt is meg kell állapítani, hogy a kötelező munkanapok és a ledolgozott munkanapok közötti különbözetből mennyi volt a keresőképtelen betegállományban töltött napok száma, továbbá, hogy a fennmaradó munkanapokon a felperes milyen címen és milyen körülmények között maradt távol a munkahelyétől. E körülmények tisztázása azért is elengedhetetlen, mert a periratoknál található két munkáltatói kimutatás ellentmondó adatokat tartalmaz a felperes betegállományban töltött napjait illetően. Nevezetesen a dr. K. F. által aláírt kimutatás szerint 46 nap, míg R. J. üzemvezető által aláírt kimutatás szerint 48 nap volt a felperes betegállományban töltött ideje. Ha a lefolytatandó bizonyítási eljárás a felmondó levélben szereplő adatok helyességét támasztaná alá, és a betegállomány címén távol töltött napok száma ténylegesen 48 nap volt, a felperes egyéb címen további 17 napot volt távol a munkahelyétől. E 17 napból három napot utólag igazolt, egy napot — a felmondás indokolása szerint — nem sikerült igazolnia. Eszerint a felperes teljesen igazolatlan munkanapjainak a száma 14. A munkaügyi bíróságnak mindezekre figyelemmel, elsősorban azt kell tisztáznia, hogy a felperes az egyébként igazolt távolléteit egyrészt a tőle elvárható időben (keresőképtelen betegállomány esetében), másrészt előzetesen (hatóságok előtt való megjelenés esetében) jelezte-e az alperesnek, de meg kell állapítania azt is, hogy a felperes a jelenlegi adatok alapján a különbözetként mutatkozó 14 nap alatt milyen okból nem végzett munkát. (M. törv. II. 10 065/1978. sz.) 104. A határozott időre létesített munkaviszonyt a kikötött idő letelte előtt a munkáltató csak akkor szüntetheti meg felmondással, ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően vagy annak elvégzésére nem alkalmas (Mt. 28. §). A felperes — áthelyezése után — az alperes kezelésében levő boltot vezette. A felperesnek nincs szakképesítése, de ennek megszerzésére 1979. december hó 31. napjáig haladékot kapott. Az alperes 1977. június hó 21. napjával augusztus hó 5. napjára felmondotta a felperes munkaviszonyát, mert különböző hiányosságok miatt 1976 szeptemberében osztályvezetője figyelmeztetésben részesítette. Gazdálkodási kötelezettség megszegése, és minőségi kifogás szabálytalan intézése miatt 176