Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)
keltő peradatok hiányában — nem terhelte olyan kötelezettség, hogy orvosszakértő útján, hivatalból derítse fel az ezzel összefüggő tényállást. Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy Sz. A. a jogszabály értelmében maga volt jogosult eldönteni, hogy mint egységvezető-helyettes kivel kíván a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség mellett együtt dolgozni. Ennek a kérdésnek a felperes szempontjából annál kevésbé van jelentősége, mivel egyértelmű, hogy Sz. A. nem B. J.-t, hanem egy másik dolgozót választott a felperes helyett. (M. törv. II. 10 359/1977. sz.) 101. I. Felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a munkaügyi bíróságnak körültekintően kell vizsgálnia, hogy a felmondás indokai megfelelnek-e a valóságnak és hogy a felmondás jogának gyakorlása e jog társadalmi rendeltetésének megfelelő célból történt-e (Mt. 26. §, 2. §, MK 95. sz. állásfoglalás). II. Felmondás hatálytalanítása esetén a dolgozónak járó elmaradt munkabér összegének meghatározásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a dolgozó a keresetveszteségének elhárítása, illetve csökkentése érdekében a tőle elvárható gondosság kifejtésével járt-e el [Mt. V. 33. § (1) bek., MK 15. sz. állásfoglalás]. A felperes az alperes szövetkezet kisvendéglőjének volt az üzletvezetőhelyettese. Az alperes a felperes munkaviszonyát egy alkalommal — 1976. december 15-ével — megszüntette, a munkaügyi bíróság azonban e felmondást hatálytalanította. A felperes ezt követően 1977. február 25-én munkára jelentkezett. Az alperes azonban nem állította munkába, mivel K. L. üzletvezető nem kívánt a felperessel együtt dolgozni. Az alperes ezért fizetett, majd rendkívüli szabadságot adott a részére, később az 1977. március 18-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát az Mt. 26. §-a alapján 1977. április 2. napjával felmondással megszüntette. A felmondási idő tartamára a munkavégzési kötelezettség alól felmentette. A felmondást azzal indokolta, hogy K. L. üzlet- - vezető a munkaszerződésben meghatározott, leltárhiányért való felelősséget a felperes üzletvezető-helyetteskénti közreműködésével nem vállalja. A felmondás másik indoka az volt, hogy az üzletvezető-helyettesi képesítéssel nem rendelkező felperes helyett ilyen képesítéssel rendelkező személyt kíván alkalmazni. A felmondás miatt a felperes panaszt nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz, melyben a munkaviszonya helyreállítását kérte. Kiemelte, hogy az alperes a munkaügyi bíróság ítélete ellenére különféle kifogásokkal nem állította munkába. Előadta, hogy az alperes egyszer sem hívta fel az üzletvezető-helyettesi képesítés megszerzésére. A szövetkezeti döntőbizottság a felperes panaszát elutasította. E határozat ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és munkaviszonya — eredeti munkakörben történő — helyreállítását. Előadta, hogy az alperes visszaélt a felmondási jogával, mivel olyan tényekre alapozta döntését, amelyek korábban is fennálltak és nem estek kifogás alá. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa és fizessen meg a részére 5330,82 Ft kiesett időre járó munkabért. 171