Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Elöljáróban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Mt. 26. §-ának (3) bekezdése értelmében az írásbeli felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie, enélkül a felmondást hatálytalanítani kell. E követelménynek a felmondás indokolása akkor felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a vállalat a felmondást alapítja. Kétség esetében a vállalatot terheli annak bizonyítása, hogy az írásban közölt felmondási ok helytálló és hogy annak következtében szükség van a dolgozó munkaviszonyának megszüntetésére. Az alperes a felmondás indokai közül azokat, amelyek szerint a felperes csak részben kívánta ellátni feladatait és további munkájának ellátásával kapcsolatban egyoldalú feltételeket szabott, egyrészt nem konkretizálta megfelelően, másrészt azok helytállóságát nem is bizonyította. Csupán a peradatokból lehet következtetni arra, hogy az alperes az említett felmondási okok alatt kávéfőzés, illetve a takarítási munkák elvégzésének megtagadását érthette. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kávéfőzés a munkaköri leírásban nem szerepelt, azt pedig az alperes nem igazolta, hogy a felperes nem kívánta ellátni a nagytakarítást, vagy az egyéb takarítási munkákat. Ellenkezőleg, a gazdasági vezető nyilatkozata arra utal, hogy a munkaköri leírásban rögzített feladatok ellátására a felek közötti megegyezés létrejött, a felperes azonban a leltári felelősséget nem kívánta magára vállalni. Minthogy a felperesnek — anélkül, hogy azok kizárólagos őrizetében lettek volna — többségében fogyóeszközökben bekövetkezett hiányokért kellett volna a kártérítési felelősség általános szabályainál lényegesen szigorúbb anyagi felelősséget vállalnia, a munkáltató ezzel kapcsolatos igényének teljesítésétől jogszerűen zárkózott el. Ezért a munkaviszony felmondásának ez az indokolása, valamint a munkaköri leírás — ehhez kapcsolódó — el nem fogadása valósága ellenére nyilvánvalóan nem szolgáltat alapot a dolgozó munkaviszonyának megszüntetésére. Minthogy pedig a munkaügyi vitában nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg, a felperes 1976 szeptember végén tanúsított magatartása az adott jogvita keretein kívül esik. (M. törv. II. 10 077/1977. sz.) 94. Felmondás hatályon kívül helyezése iránt indult perekben azt kell vizsgálni, hogy a jelmondásban megjelölt okok valósak-e vagy sem. A bizonyítás csak a felmondásban közölt okok fennállására irányulhat, a munkaügyi vitában nincs helye új felmondási ok bizonyításának (Mt. 29. §). Az alperest 1971. júniusában megyei főépítésznek nevezték ki. 1974. februárjáig a megyei tanács elnökhelyettese gyakorolta a felügyeleti jogkört, majd a felperes ügyrendjének jóváhagyása után az alperes teendőit munkajogilag a felperes vezetőjének alárendelve látta el, de önálló kiadmányozási joga volt és beosztását tekintve osztályvezető-helyettesnek minősült. A felperes osztályának vezetője határozatával az alperes munkaviszonyát 1977. január hó 31-i hatállyal felmondással megszüntette. A határozat indokolása szerint az alperes munkakörének ellátására tartósan alkalmatlanná vált. Nevezetesen: 158