Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

káltató nem tett eleget annak a jogszabályi rendelkezésnek, amely előírja, hogy a felmondólevélből a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A felmondólevélben megjelöltek általános formában kerültek megfogalmazásra, s azokból sem eseményre, sem konkrét mulasztásra nem lehet következtetni. A felmondás ebben a formájában alkalmatlan arra, hogy abból akár a dolgozó, akár a jogorvoslati szervek tudomást szerezzenek arról, hogy mi a felmondás konkrét oka. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie és abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Helytálló az a jogi álláspont, amely szerint a felmondás okainak közhelyszerűen, általánosságban történő közlése nem tekinthető világosnak és közérthetőnek, mert az ilyen természetű, valójában tartalmatlan megfogalmazásból a dolgozó nem ismeri meg egyértelműen azt, hogy a munkáltató a továbbiakban miért nem tart igényt a munkájára. Ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy az összefoglaló módon megjelölt felmondási okokat — anélkül azonban, hogy a vállalat a munkaügyi vita során a felmondólevélben nem közölt, más okra térne át — utólag ne lehetne pontosítani. Ilyen esetben a munkaügyi bíróság nem mellőzheti a bizonyítási eljárás lefolytatását. Az adott ügyben az alperes írásban közölte a felmondást s abban több okot is megjelölt. Ezek közül nyilvánvalóan világos ok a felperes több alkalommal észlelt iszákossága. A munkaügyi bíróság már emiatt sem helyezkedhetett volna arra az álláspontra, hogy az alperes felmondása nem felelt meg az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Téves jogi álláspontjából következően azonban nem vizsgálta, hogy a felperessel közölt — és a kifejtettek szerint pontosítható — felmondási okok, illetőleg a felperes iszákosságára történt utalás valós-e. Ennélfogva a jogerős ítélet nem megalapozott. (M. törv. II. 10 303/1976. sz., BH 1977/8. szám 349.) 93. Ha a dolgozónak a részére kiadott munkaköri leírás szerint olyan hiányért kellene anyagi felelősséget vállalnia, amely egyébként nem terhelné és ezt nem vállalja, az erre az okra alapított jelmondás nem tekinthető jogszerűnek (MK 95. sz. állásfoglalás IV. pont). A felperes 1975 áprilisától kisegítőként, konyhai tálaló munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. Munkaideje napi 5 óra, a besorolás szerinti havi munkabére pedig 1000 forint volt. Ebben az időben a felperes egy másik kisegítővel együtt végezte a tálalást és a mosogatást. Az alperes szóban megállapodott a felperessel, hogy 1976. szeptember 1. napjától napi 8 órás munkaidőben egyedül látja el feladatait és ettől az időponttól kezdve 1800 forint havi alapbért kap. A felperes 1976. szeptember 1-től napi 8 órában maga végezte a melegítő konyhában és a tálalóban a munkát, majd 1976. szeptember 14-én az alperes átadta részére a teljes 156