Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

res munkaügyi döntőbizottságának határozatát és az alperes felmondási intézkedését hatálytalanította. A munkaügyi bíróságot egyúttal az elmaradt munkabér kérdésében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozata indokolásának lényege szerint a munkaügyi bíróság a korábbi jogerős ítéletével már megállapította, hogy a felperes rendészi megbízatása az egész gazdaságra kiterjedt. Az építkezés befejezésével kapcsolatos átszervezésre alapított felmondást ez okból hatálytalanította. Az alperes az újabb felmondásában ugyanazokra az okokra hivatkozott, amelyeket a munkaügyi bíróság a korábbi határozatával már elbírált. Az alperes az újabb perben nem tudta bizonyítani, hogy az építési üzemnél bekövetkezett létszámcsökkentésen túlmenően az egész gazdaság működését érintő létszámcsökkentést hajtottak végre, és ez utóbbi tette indokolttá a felperes munkaviszonyának megszüntetését. Ez pedig arra a jogerős ítéleti megállapításra figyelemmel, hogy a felperes működése az egész gazdaságra kiterjedt, nem teszi lehetővé a felmondásban megjelölt okok alapján a munkaviszony újból történő megszüntetését. A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen benyújtott törvényességi óvás megalapozott. A munkaügyi bíróság az ítéletének indolkolásában kitért a felek között ugyancsak felmondás hatálytalanítása iránt korábban folyamatban volt perben hozott ítéletre és ezzel kapcsolatosan megállapította, hogy a felperesnek „ítélt dolog"-ra alapított érvelése téves. A korábbi per 1973-ban befejeződött, azóta viszont újabb átszervezés történt. A perben érvényesített jog tehát nem ugyanabból a ténybeli alapból származik. A munkaügyi bíróság utalt arra is, hogy a szervezeti és működési szabályzat „üzemrendész"-ről szól, márpedig a felperes csak rendész volt. A felperes az építésvezető által részére kiadott munkaköri leírást ugyanis tudomásul vette. A munkaügyi bíróságnak a felek között korábban folyamatban volt perrel kapcsolatos megállapítása azonban nem teljes, illetőleg megalapozottnak nem tekinthető. A munkaügyi bíróság a korábbi perben hozott jogerős ítéletével az alperes 1973. június 12-i keletű felmondását hatálytalanította. Tényként állapította meg, hogy a felperes rendészi megbízatása az egész gazdaságra kiterjedt. Az építkezés befejezésével kapcsolatos átszervezésre alapított felmondást már ezért is hatálytalanítani kell, mert az alperes 1973 júliusától új alkalmazottat bízott meg az üzemrendészi feladatok ellátásával. Ebben a perben a tárgyaláson az alperes képviselője előadta, hogy az építési üzem létszáma az átszervezés előtt 247 fő volt, és ez a létszám 23 főre csökkent. Az alperes az 1974. november 13-i keletű, a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntető intézkedésében viszont arra hivatkozott, hogy az építési üzem létszáma 48 főre csökkent. Ha való az alperes képviselőjének az utóbbi nyilatkozata, akkor abból helyesen arra kell következtetni, hogy az előzőleg indult és jogerősen befejezett pert követően az építési üzem létszámában nern csökkenés, hanem növekedés történt, tehát a létszámcsökkentésre, átszervezésre alapított újabb felmondás indokának hiteltérdemlősége aggályos. Az alperes 1973. június 13-i keletű korábbi felmondásának indokolásából megállapítható, hogy az építési üzem építkezése befejeződött, emiatt a rendészi beosztásra nincs szükség. Ehhez képest a munkaügyi bíróságnak körültekintően kellett volna vizsgálnia azt a kérdést, hogy az átszervezés valóban befejeződött-e 1973 júniusában, illetőleg az újabb felmondási indok 152