Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az elmaradt munkabér számításával kapcsolatban szükséges rámutatni arra is, hogy a dolgozó — megfelelő munkalehetőség hiányában — munkaerejét csupán a háztartásában hasznosította, ezen az alapon elmaradt munkabérét csökkenteni nem lehet. Ugyancsak nincs lehetőség csökkentésre azon az alapon sem, hogy a munkaerejét saját háztartásában hasznosíthatta volna. Az előzőekben kiemeltek szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt munkabéren túlmenően a vállalat köteles megtéríteni a dolgozónak egyéb járandóságait is. Ennek körében jelentkezhet egyéb járandóságként a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkaviszony megszűnésétől az újabb foglalkoztatásig terjedő időre a dolgozót megillető alap- és pótszabadság arányos része. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a dolgozót a részesedési alapból járó év végi juttatás is megilleti, ha a juttatás feltételei egyébként fennállanak. Ha azonban a dolgozó más feltételek hiánya miatt nem részesülhetne a juttatásból, arra igényt jog szerint nem tarthat. A munkabéren és egyéb juttatáson túlmenően az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a dolgozót ért egyéb kár megtérítéséről is. Ennek keretében a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető vállalat köteles azoknak a társadalombiztosítási szolgáltatásoknak az ellenértékét is megtéríteni a dolgozó részére, amelyektől a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt esett el (ténylegesen felmerült gyógykezelési költség, kórházi ápolási költség, táppénz elmaradása arra az időre, amelyre munkaviszony fennállása esetén jogosult lett volna). Magától értetődő, hogy itt csak azoknak a kiadásoknak a megtérítése jöhet szóba, amelyekre ebben az időben a dolgozónak és családtagjainak a társadalombiztosítási jogszabályok értelmében indokoltan szüksége volt. A munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapításából természetszerűen következik az is, hogy a jogellenes megszüntetés miatt kiesett időt munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, és a munkakönyvek kezeléséről szóló 12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 16. §-a szerint a munkakönyvben a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos bejegyzést törölni kell. Végül az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében említést kell tenni arról is, hogy a dolgozó a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt az őt azon felül megillető munkabérről és egyéb járandóságról, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna [Mt. V. 33. § (1) bekezdés], nem mondhat le. Ha pedig a dolgozó nem kíván a korábbi vállalatnál dolgozni, az Mt. V. 33. §-ának (2)—(3) bekezdése szerint kell eljárni. (MK 14. számú állásfoglalás.) 84. A dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén keresetveszteségének (munkabér és egyéb járandóság) és kárának elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle a személyi és egyéb körülmény figyelembevétele mellett a társadalmi tulajdon megóvásának szem előtt tartásával általában elvárható. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése az ezzel kapcsolatosan elszenvedett joghátrány teljes jóvátételét (reparációját) írja elő. A teljes jóvátétel biztosítása azonban nem jelentheti azt, miszerint a dolgozó addig is, amíg döntés születik abban a kérdésben, 142