Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az előzőekben részletezett feltételek fennállása esetén vonhatja le a vállalat — az Mt. V. 70. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően — dolgozójának vele szemben fennálló tartozását a dolgozó munkabéréből. A kifejtettekből következik, hogy az alperes a felperessel kötött tanulmányi szerződésnek a felperes által történt megszegésére alapított, az Mt. V. 15. §-ának (2) bekezdésén alapuló követelését megtérítésre kötelező jogerős határozat nélkül nem vonhatta le a felperes munkabéréből és ekként azt tartozásként sem tüntethette volna fel a felperes munkavállalói igazolási lapján. A munkaügyi bíróság ítéleti döntése tehát — amellyel az alperes szóban levő követelésének a felperes MIL-lapján tartozásként történt feljegyzésének törlését rendelte el — érdemben helytálló. (M. törv. I. 10 097/1977. sz., BH 1978/1. szám 50.) 80. A magánmunkáltató a dolgozó munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének módjaként „kilépett" bejegyzést nem tehet [12/1967. (X. 20.) MüM sz. rendelet 26. §]. Az alperes a felperes társasház alkalmazásában állt, házfelügyelő volt. A felperes az alperes munkaviszonyát az 1976. december 13-án kelt intézkedésével — az Mt. V. 123. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ok alapján — azonnali hatállyal megszüntette, mert az alperes 1976. december 13-án a felvonóhasználati díjakra fennálló elszámolási kötelezettségét szándékosan elmulasztotta és működési kötelezettségeinek teljesítését általában elhanyagolta. Az így azonnali hatállyal felbontott munkaviszony megszűnésének módjaként a felperes „kilépett" bejegyzést alkalmazott az alperes munkakönyvében. A munkaviszony megszüntetése miatt az alperes panasszal élt. A közös munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak csupán részben és akként adott helyt, hogy a munkaviszony megszűnési módozatául „munkaviszony megszűnt", a megszűnés időpontjaként pedig az „1976. december 31." napja munkakönyvi bejegyzések teljesítésére, valamint a közbenső időre munkabér folyósítására kötelezte a felperest. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának a munkakönyvi bejegyzések módosítását elrendelő része ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a munkaügyi döntőbizottság határozatának e részében történő megváltoztatására és a munkakönyvi bejegyzéseknek az eredeti állapottal egyező fenntartására, míg az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a peres felek között fennállott munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntető felperesi intézkedést hatályában fenntartotta, mivel az érdemi döntéshez fűzött ténybeli és jogi indokoknál fogva a munkáltató intézkedését — így a „kilépett" munkakönyvi bejegyzést is — helytállónak találta. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben lényegében az a kérdés várt eldöntésre, hogy az azonnali hatállyal megszüntetett munkaviszony megszűnési módjaként az alperes munkakönyvébe vezetett „kilépett" bejegyzést a felperes az irányadó jogszabályoknak megfelelően alkalmazta-e vagy sem. A munkakönyvek kiállításáról, kezeléséről, nyilvántartásáról és a munkakönyvbe történő bejegyzésekről szóló 12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 134