Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

tében végzett munkájáért ugyanúgy megilleti a munkabér, mintha a munkát érvényes munkaviszony keretében teljesítette volna. Az Mt. V. 20. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy az érvénytelen munkaszerződés alapján létesített munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelességek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állott volna fenn. A munkaügyi bíróság ennek ellenére megnyugtató módon nem derítette fel, hogy a felperes 1975. december 31-ét követően valóban végzett-e munkát mellékfoglalkozású munkaviszonya keretében az alperes részére, továbbá azt sem tisztázta, hogy igenlő esetben a felperes mely időpontig teljesített munkát. Csak e tételes bizonyítási eljárás lefolytatása után lehet feltárni a tényállást és érdemi határozatot hozni a perben. Miután az eljárt munkaügyi bíróság ezt elmulasztotta, érdemi döntése megalapozatlan. (M. törv. II. 10 206/ 1977. sz.) 65. A házfelügyelővel kötött munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásbafoglalás elmulasztása esetén a munkaszerződés érvénytelen [19/1972. (X. 13.) MüM sz. rendelet 2. § (3) bekezdés, Mt. 22. § (3) bekezdés]. Az alperes a felperesnél 1976 januárjától kezdve látta el a házfelügyelői teendőket. A felek írásban nem kötöttek munkaszerződést, mert az alperes a szóbeli megállapodástól való eltérésre hivatkozva nem írta alá a felperes által készített munkaszerződést. Az alperes 1976. június hó 28. napján felmondással megszüntette munkaviszonyát, felmondási idejét négy hétben határozta meg. A felperes — hivatkozva az alperes által alá nem írt munkaszerződés 2. pontjában foglaltakra — 90 napi felmondási időhöz ragaszkodott, majd amikor az alperes ezt az időt nem volt hajlandó ledolgozni, munkakönyvét „kilépett" bejegyzéssel adta ki. Az alperes a munkakönyvi bejegyzés megváltoztatása iránt munkaügyi vitát indított. A közös munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperest a munkakönyvi bejegyzés módosítására kötelezte. A határozat ellen a felperes keresetet indított. Keresetében a „kilépett" munkakönyvi bejegyzés fenntartását kérte, mert a 90 napos felmondási idő kitöltését érvényesnek tekintette. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott és a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatva hatályában tartotta a felperes által eszközölt munkakönyvi bejegyzést. Az ítélet indokolása szerint az alá nem írt munkaszerződés a felmondási idő tekintetében érvényes, mert ezt az alperes az írásba foglalt munkaszerződésre tett észrevételében nem kifogásolta. A 90 napi felmondási idő le nem töltése miatt az alperes nem a jogszabálynak megfelelően szüntette meg munkaviszonyát, így a „kilépett" bejegyzés nem jogszabályellenes. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 19/1972. (X. 13.) MüM számú rendelet 2. §-ának (3) bekezdése szerint a házfelügyelővel kötött munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása esetén a munkaszerződés érvénytelen, mert nincs kivételt engedő jogszabály (Mt. 3. §-a). Téves a felperesnek ezzel kapcsolatos az az álláspontja, hogy a munkaszerződést a felmondási időre vonatkozóan érvényesnek kell tekinteni. [Mt. V. 20. §-ának (1) bek.] Ennek a munkaszer114