Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

kezésében a dolgozó is közrehatott, elmaradt jövedelmét a munkáltató nem teljes összegben, hanem az Mt. 62. §-a (2) bekezdésének második mondata értelmében csak a kármegosztásnak őt terhelő arányában köteles megtéríteni. A kártérítés összegének kiszámításánál azonban „a kártérítést csökkentő tényező"-ként figyelembe kell venni — azaz le kell vonni — a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében azt az összeget, amelyet a dolgozó a sérelmet követően megmaradt munkaereje hasznosításával megkeres — tehát a baleset utáni keresetet —, illetőleg azt az összeget, amelyet az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rendkívüli munkateljesítménnyel elért keresetet. A 11. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott bármelyik kártérítést csökkentő összeget csak azonos módon — vagy a teljes kárból (a teljes elmaradt jövedelemből), vagy a kármegosztás után a munkáltató terhére fennmaradó többletkárból — lehet levonni. Márpedig a c) pont alatti, a baleset utáni keresetet csak a teljes kárösszegből, a teljes elmaradt jövedelemből lehet levonni (az ellenkező megoldás fogalmilag kizárt volta nyilvánvaló), következésképpen valamennyi kártérítést csökkentő összeget és így a társadalombiztosítási szolgáltatásokat is csak a kármegosztást megelőzően, a teljes kárból, a teljes elmaradt jövedelemből lehet levonni. A kármegosztásra pedig csak ezután kerülhet sor. Egyébként az ellenkező álláspont a társadalombiztosítási szolgáltatások levonásánál a munkáltató kisebb mérvű felelőssége esetén gyakorlatilag meg is hiúsítaná ennek a felelősségnek a dolgozó javára való érvényesülését. A társadalombiztosítási szolgáltatások teljes összege ugyanis — amelyet a munkáltató óvó rendszabály megszegése esetén a kármegosztásra tekintet nélkül köteles a társadalombiztosítási szervnek megtéríteni — meghaladná a munkáltatót a kármegosztás arányában terhelő kártérítés öszszegét. Végül ki kell emelni, hogy a szóban levő számítási mód független a 46. számú polgári kollégiumi állásfoglalástól. E polgári kollégiumi állásfoglalás alkalmazása ugyanis az Mt. 62. §-án alapuló igények elbírálása során nem jöhet szóba, mert ezeknél az igényeknél közömbös az a kérdés, hogy a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényt érvényesíthet-e. A munkáltató és a dolgozó között fennálló sajátos jogviszonyban a kármegosztás alkalmazásának módjára nézve a különleges jogszabály — a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet — rendelkezései, valamint a munkajog egyéb szabályai és alapelvei az irányadók. A kifejtettek értelmében a dolgozó elmaradt jövedelméből kell levonni a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, a vállalat által a dolgozó javára kötött élet- és balesetbiztosítási szerződés alapján kapott összeget, valamint — a nem a vállalat által kötött élet-, baleset- és nyugdíjbiztosítás kivételével — az egyéb biztosítás alapján kapott összeget, úgyszintén a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének b)—e) pontjaiban felsorolt egyéb kártérítést csökkentő összegeket, és a munkáltató az ezután fennmaradó megtérítetten kárösszegnek a kármegosztás arányában őt terhelő részét köteles a dolgozónak megtéríteni. 43