Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

tartására nevelje. Éppen ezért viselniük kell a kárnak azt a részét, amely vétkes magatartásuk következményeként állott elő. Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésében, valamint az Mt. V. 99. §-ában foglalt rendelkezés határozza meg, hogy a vállalat a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének megsértésével kapcsolatban keletkezett károsodásért mikor tartozik felelősséggel. A jogszabályban a „munkaviszony keretére" utalás egyrészt azt fejezi ki, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, másrészt pedig azt, hogy a dolgozónak a munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítése során kell kifejtenie azt a tevékenységét, amellyel összefüggésben őt károsodás érte. A munkaviszonyból folyó tevékenység és a károsodás között tehát összefüggésnek, kapcsolatnak kell lennie. Ez az összefüggés fennáll a munkavégzéshez szükséges előkészítő tevékenységgel, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel (étkezéssel, tisztálkodással stb.), valamint a munka befejezésével együtt járó teendők végzése során keletkezett károsodások esetén is. A munkaviszony keretében történik a károsodás akkor is, ha az a dolgozót a vállalat telephelyén kívül, pl. kiküldetés során éri. A munkaviszonyból folyó kötelességek teljesítését illetően nemcsak a betöltött munkakörnek van jelentősége, hanem annak is, hogy az adott helyzetben a dolgozótól mennyiben volt elvárható a vállalat érdekében a munkaköréhez szorosan nem tartozó tevékenység kifejtése (pl. a vállalatot fenyegető kár elhárításában való részvétel). A munkaviszonyból folyó kötelességek közé tartozik pl. a munkaidő alatt, azt megelőzően vagy követően a munkával összefüggő értekezleten való részvétel, a vállalatra jogszabályi rendelkezés alapján rótt teendők ellátásának a teljesítése (társadalmi bíráskodás, munkaügyi döntőbizottság munkájában való részvétel stb.) is. A munkaviszony keretében elszenvedettnek kell tekinteni azt a károsodást is, amely a vállalat által üzemben tartott közlekedési eszközön az üzemeltetéssel kapcsolatos munkakörbe beosztott dolgozót (gépkocsivezetőt, kalauzt stb.) a munkaviszonyból folyó kötelességek teljesítése közben, azzal összefüggésben érte. Ugyanez vonatkozik a közlekedési eszközön más vállalat működési körébe tartozó feladatot ellátó dolgozót (étkezőkocsi dolgozóját, hálókocsikalauzt stb.) ért károsodásra is. A kifejtettek nem vonatkoznak a baleseten és foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedésből eredő károkra, mert azokért a vállatot az Mt. 62. §-a alapján kártérítési kötelezettség nem terheli [Mt. V. 99. § (2) bekezdés]. Ilyenkor a vállalat csak vétkesség esetén felel. b) A vállalatnak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége vétkesség nélküli felelősség, nincs tehát jelentősége annak, hogy a kár okozása a vállalatnak felróható-e. A vállalatnak ezért a kárt akkor is meg kell térítenie, ha vétkesség nem terheli. E szigorú felelősség alól csak az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése, valamint az Mt. V- 99. §-ának (1) bekezdése szerint van kimentésnek helye. A vállalat baleset esetén a felelősség alól csupán annak bizonyításával mentesül, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta, foglalkozási megbetegedés esetén pedig ezen kívül akkor is, ha bizonyítja, hogy a foglalkozási megbetegedés bekövetkezése működési körén belül is elháríthatatlan volt. 36