Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

körű dolgozó helyettesítése esetén a magasabb munkakörnek megfelelő munkabér csak akkor illeti meg, ha egyfolytában harminc napon túl helyettesít. Az említett jogszabály rendelkezésére tekintettel nem lehet kétséges, hogy a havidíjas dolgozó a harmincegyedik naptól kezdődően helyettesítési díjra jogszerűen csak akkor tarthat számot, ha az egyes helyettesítések időtartama egyfolytában harminc napon túl terjed. Ebből pedig az is következik, hogy ha a helyettesítés több alkalommal történt ugyan, de a helyettesítés esetenként harminc napnál rövidebb időtartamú volt, a helyettesítési díjra való jogosultság elbírálásánál az egyes helyettesítési idők tartamát nem lehet összeadni. E kérdést illetően utalni kell arra is, hogy a helyettesítési díjra való jogosultság tekintetében az állásfoglalásnak a helyettesítés időtartamára vonatkozó jogértelmező iránymutatása megfelelően irányadó a 14/1973. (XII. 27.) MüM számú rendelet 9. §-ának hatálya alá eső dolgozókra is azzal, hogy az említett jogszabályhely a helyettesítés szempontjából a magasabb munkaköröket is meghatározza. MK 17. szám A napi pihenőidő az a folyamatos nyolcórai időtartam, amelyet a vállalat a dolgozó részére napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között pihenésre köteles biztosítani. A dolgozó folyamatos munkavégzésének és egészsége megóvásának, munkakészsége megtartásának biztosítása érdekében az Mt. 38. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a dolgozó részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. A vállalatnak tehát a dolgozó részére napi pihenőidő fejében legalább nyolc óra egybefüggő folyamatos időtartamot kell biztosítania, s túlmunkát is csak úgy szabad elrendelnie, hogy a napi pihenőidő egybefüggően biztosítva legyen. Ha a vállalat a napi munka befejezésétől a másnapi rendes munkakezdés időpontjáig a nyolc óra pihenőidőt nem biztosította, másnap a dolgozó az Mt. 38. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest csak olyan időponttól kötelezhető munkára, hogy a nyolcórás pihenőidő számára biztosítva legyen. A dolgozónak a munkabérhez való jogát nem érinti, ha a nyolcórás pihenőidő biztosítása miatt a másnapi munkakezdés eltolódik. A kifejtetteket a készenlét elrendelésénél is megfelelően tekintetbe kell venni. (Módosította az időközben közzétett MK 94. sz. állásfoglalás. BH 1977. 5. szám.) MK 18. szám A dolgozót a szabadság a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. Az Mt. 32. §-a, az Mt. V. 34. §-a értelmében a dolgozó — meghatározott feltételek fennállása mellett — második vagy további munkaviszonyt (másodállást, mellékfoglalkozást) létesíthet. Az Mt. 42. §-ának (1) bekezdése általában olyként rendelkezik, hogy a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenkét mun27