Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

kaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a vállalat munkaidő-beosztása szerint mindegyikén kell-e munkát végeznie. Miután a peradatokból megállapíthatóan a felperesek munkarend sze­rinti munkaidő-beosztása az egész év folyamán úgy alakult, hogy a törvé­nyes heti munkaidejüket öt nap alatt dolgozták le és ennek folytán min­den szombatjuk szabad volt, tehát ötnapos munkahéttel dolgoztak, ezért a vonatkozó jogszabályok alapján az alperes helyesen járt el, amikor a fel­peresek évi rendes szabadságának a mértékét a szabadszombatok beszámí­tásával arányosította. A dolgozót megillető szabadság mértékét a szabadszombatok beszámí­tásával természetesen abban az esetben is arányosítani kell, ha a dolgozót a szabadszombatjain vagy azok nagy részén a munkáltató munkavégzés cél­jából berendeli. Ez utóbbi kérdés ugyanis független a szabadság mértékének megállapításától és csupán a dolgozót megillető munkabér mértékét befo­lyásolja. Tévedett a munkaügyi bíróság tehát, amikor a felperesek keresetének részben helyt adva és a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatva, azt fejtette ki, hogy a felperesek szabadságának megálla­pítása során csupán kéthetenként egy szabadszombatot kell figyelembe venni. (M. törv. II. 10 486/1974. sz.) 108. A szabadság kiadása időpontjának meghatározásánál a dolgozó kí­vánságait a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni. A kiadás idő­pontját — a kollektív szerződés eltérő rendelkezésének hiányában — leg­később a kiadás előtt egy hónappal kell közölni, s azt a vállalat csak a dol­gozóval történő megállapodás alapján vagy rendkívüli ok miatt változtat­hatja meg. E szempontból nem tekinthető rendkívüli oknak, ha a vállalat a dolgozó kivenni szándékozott szabadsága idejére leltározást rendel el arra az egységre vagy áruházi osztályra vonatkozóan, amelyhez a dolgozó be van osztva [1972. évi I. tv. 56. §, Mt. 42. § (1) bek., Mt. V. 56. § (3) bek., 6/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 15. §]. A felperes pénztárosi munkakört tölt be az alperes által üzemeltetett áruház műszaki főosztályán. Az alperes igazgatója fegyelmi határozatával vétkesnek mondta ki a felperest munkaköri kötelezettség megszegésében és az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásával hathónapi idő­tartamra 10%-os alapbércsökkentéssel sújtotta. A határozat indokolása sze­rint a felperes 1974. július elején megbeszélte felettesével, B. Á. műszaki, osztályvezetővel szabadsága kivételének időpontját és eszerint szabadságát július 15-től július 25-ig szándékozott igénybe venni. 1974. július 11-én az osztályvezető tudomására jutott, hogy július 15-től kezdődően leltározás lesz az osztályon, erre tekintettel minden dolgozóval, így a felperessel is közölte, hogy nem mehet szabadságra. Miután a felperes jugoszláviai útja elő volt készítve, az alperes igazgatójához fordult kérésével, s így az igaz­gató beavatkozására az osztályvezető mégis három nap szabadságot enge­délyezett július 15-től 18-ig. A felperes ezt a szabadságidő-tartamot aláírá­sával tudomásul vette, munkára mégis csak július 23-án — három nap késéssel — jelentkezett, ezzel a magatartásával fegyelmi vétséget valósí­tott meg. A felperes panasszal élt a fegyelmi határozat ellen és kérte annak ha­tályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a szabadsága kivételének 255

Next

/
Thumbnails
Contents