Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

hetővé a havi egyszeri vasárnapi szolgálatmentességet. Sérelmezték azt is., hogy túlmunkájukból levonnak, ha a túlmunkavégzést követő hónapban a munkarend miatt a kötelező óraszámot nem teljesítik. A munkaügyi döntőbizottság eljárása során beszerezte a MÁV igazgatósága forgalmi osztályának szakvéleményét. Az igazgatóság állaspontja szerint a felperes és két társának beosztása ellentétes a kollektív szerződés rendelkezésével, mert az alperes havonta egy alkalommal nem biztosítja a 36 órás vasárnapi pihenőt. Ez a gyakorlat csak akkor tartható fenn az igazgatóság véleménye szerint, ha ebben az alperes az érintett dolgozókkal megegyezik. A MÁV-állomásfőnökség mellett működő munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak helyt adott és arra kötelezte az alperest, hogy a kollektív szerződésnek a heti pihenőnapra vonatkozó 35. §-át és a túlmunka elszámolásáról rendelkező 31. §-át hajtsa végre 1973. január 1. napjától kezdődő hatállyal. A felperes a határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Azt sérelmezte, hogy a munkaügyi döntőbizottság nem az eredeti panaszának megfelelően, 1972. március 1. napjától, hanem csak 1973. január 1. napjától kezdődően kötelezte az alperest a kollektív szerződésnek megfelelő heti pihenőnap kiadására és elszámolására. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, mert az alperes biztosította a heti pihenőnapokat, a túlmunkavégzést pedig elszámolta. A felperes váltásos munkaidő-beosztása lehetővé tette, hogy a vasárnapi munkavégzés miatt a heti pihenőnapot a hét másik napján igénybe vegye. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per anyagával ellentétes a munkaügyi bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a felperes a heti pihenőnapját minden héten megkapta. Az alperes által becsatolt felolvasókönyv másolatából egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a hét minden napján dolgozott, kivéve ha szabadságon volt. Munkarendje szerint szerdán, szombaton és kedden 12 órától 18 óráig volt szolgálatban, csütörtökön és vasárnap 18 órától kezdődött a szolgálata és másnap reggel nyolc óráig tartott. A forduló szolgálatban tehát 6 és 14 órás munkanapok váltakoztak, s két szolgálata között 14, illetve 18 óra telt el. Ez a ritmus csak akkor változott, amikor a túlmunkavégzés miatt a napi 6, illetve 14 óra szolgálata meghosszabbodott. Tévesen állapította meg tehát a munkaügyi bíróság, hogy az alperes a felperes heti pihenőnapjait biztosította. Egyébként a rendelkezésre álló peradatokból csak az 1972. március 1. és december 31. napja között szolgálatban töltött időt lehet megállapítani, mert az alperes csak erre az időszakra vonatkozó adatokat közölte, de nem közölte az 1973. január 1. napja után szolgálatban töltött időt. Figyelmen kívül hagyta a munkaügyi bíróság a MÁV 1971—1975. évre kötött kollektív szerződését is. Ennek a 35. §-a (2) bekezdése szerint azoknak a dolgozóknak, akik nem közbeváltásos 12/24 órás forduló szolgálatot látnak el, a heti pihenőnapot a hónap végén a következő hónapra előre ki kell jelölni és a dolgozóval előre írásban közölni kell. Szükség esetén kétheti pihenőnapot összevontan is ki lehet adni. Egyheti pihenőnap kiadása esetén 36 óra, összevontan kiadott heti pihenőnapok kiadása esetén 60 óra 249