Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

saját eredeti szakmájában korlátozás nélkül, a napi teljes munkaidőben volt foglalkoztatható. A felperes azzal a panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz', hogy az hatálytalanítsa a munkakönyvébe tett azt a bejegyzést, amely szerint munkaviszonya 1974. január hó 18-tól 1975. március hó 18-ig szünetelt, kérte továbbá a MIL-lapján szereplő 1118 forint tartozásának törlését is. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes panaszát. A felperes a munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelében fenntartotta a korábbi panaszában foglaltakat. A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét, egyúttal kötelezte a felperest a már említett 1118 forint tartozás megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a felperes az egész jogorvoslati eljárás során nem bizonyította, hogy az általa vitatott időben betegállományban volt, ezért az alperes jogosult volt a sérelmezett munkakönyvi bejegyzést eszközölni. Ami pedig a felperes tartozását illeti, az alperes bizonyította, hogy az munkaruha, tüzelőutalvány, valamint könyvek ellenértéke miatt áll fenn. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor az adott tényállásra figyelemmel az alperes által eszközölt munkakönyvi bejegyzést megfelelőnek tartotta. A munkakönyvek kiállításáról, kezeléséről, nyilvántartásáról, a munkakönyvbe történő bejegyzésekről szóló 12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 11—14. §-ai határozzák meg, hogy a munkáltató mely esetekben, milyen bejegyzéseket eszközölhet a dolgozó munkakönyvébe, illetőleg az említett jogszabályhelyek tartalmazzák a bejegyzések módozatait is. Az említett jogszabály 19. §-a tételesen sorolja fel azokat az eseteket, amikor a munkáltató jogosult a munkaviszony szünetelését a munkakönyvbe bejegyezni. Az adott esetben azonban a felperes munkaviszonya nem szünetelt, hanem a felperes a táppénzes állományát követően nem lépett munkába. Erre a felperesi magatartásra figyelemmel az alperes jogosult lett volna a felperes munkaviszonyát az említett rendelet 12. §-ában felsorolt valamely módozat szerint megszüntetni, de semmiképpen sem volt lehetősége arra, hogy a felperes távollétét munkaviszonya szünetelésének tekintse. Ebből viszont következik, hogy a munkaügyi bíróságnak ezt a munkakönyvi bejegyzést hatálytalanítania kellett volna. Az ezzel ellentétes bírósági álláspont téves. A felperes keresetlevelében a MIL-lapján feltüntetett tartozása törlését is kérte. A perben ugyan merültek fel adatok arra, hogy e tartozás miből tevődik össze, a munkaügyi bíróság azonban a tartozás tényleges fennállása kérdésében bizonyítási eljárást nem folytatott le, megelégedett az alperesnek e vonatkozásban tett egyoldalú előadásával. A per irataiból nem állapítható meg, hogy a munkaügyi bíróság beszerezte volna azokat a vállalati okmányokat, amelyek alapján a felperes tartozása kétséget kizáró módon igazolást nyerhetett volna. Erre figyelemmel a munkaügyi bíróság ítélete megalapozatlan. Ezért a munkaügyi bíróságnak az új eljárás keretében tisztáznia kelL hogy a felperes MIL-lapján feltüntetett tartozás milyen összegekből tevődött össze, s ennek során be kell szereznie mindazokat az alperesnél található bizonyítékokat, amelyek alapján a felperes tartozása megállapítható. (M. törv. II. 10 370/1975. sz.) 244