Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

sében említett díjazáson felül az aznapi munkáért járó díjazás is megilleti, kivéve, ha a túlmunkáért ellenértékre nem jogosult. Az említett jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján késégkívül megállapítható, hogy a felperest a munkaszüneti napon végzett munkájáért átlagkeresetén felül még az aznapi munkájáért való díjazás is megilleti. A felperes egyébként az általa végzett túlmunkáért a 21/1974. (VII. 31.) MüM—BkM—KM számú együttes rendelet 3. §-ának (6) bekezdése értelmében pótlék nélküli alapbérre jogosult. A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — az óvással megtámadott munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes döntőbizottsága által hozott határozatot megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 300 forintot 15 nap alatt. (M. törv. 11. 10 333/1975/3. sz.) V. A munkakönyv 91. A munkaügyi bíróság ítélete ellen a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fellebbezésnek abban az esetben van helye, ha a perben érvényesített igény a Munka Törvénykönyvének a vállalat anyagi felelősségéről szóló 62. §-a rendelkezésein alapul. Ennek az anyagi felelősségnek a körébe tartozik a vállalatnak a munkakönyv ki nem adásával okozott kárért való felelőssége is (MKT 1/1975. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 105. oldalon.) 92. A munkaviszony megszűnése esetén a munkakönyvvel együtt a dolgozó részére ki kell adni a munkavállalói igazolási lapot, az ezen feltüntetett tartozást, előleget, kártérítést az új vállalat köteles a dolgozó munkabéréből levonni és a címzett részére átutalni [5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 13. § (1) bek. és 15. §]. 93. A dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét (Mt. V. 32. §). Az alperes a felperesekkel 1974. március 4-én ács-kőműves munkakörben határozatlan időre, harminc nap próbaidő kikötésével írásban munkaszerződést kötött. A felperesek március 5-én a munkát felvették és március 16-ig dolgoztak. Kb. egy hónap múlva jelentek meg az alperes főkönyvelőjénél és kérték a munkakönyvüket. A főkönyvelő közölte velük, hogy a munkakönyvüket csak akkor adhatja vissza, ha igazolást hoznak, hogy szerszám- és munkaruha-tartozásuk nincs. A II. rendű felperes néhány nap múlva — április 21-én — ismét megjelent az alperes irodájában, s minthogy addig tisztázást nyert, hogy tartozása nincs, a munkakönyvét kiadták, s abba a munkaviszony megszűnésének napjaként az utolsó munkában töltött napot, március 16-át jegyezték be. Az I. rendű felperes csak később jelentkezett a munkakönyvéért, s azt neki is hasonló módon adta ki az alperes. A felperesek az előzetes döntőbizottsági eljárás megtörténte után keresettel fordultak a munkaügyi bírósághoz. Keresetükben az alperest arra hivatkozva, hogy jogtalanul visszatartotta a munkakönyvüket, ami miatt 239